„Nem is gondoltam pornográfiára, egyáltalán. Illetve mégis... Nagyon szeretném, ha a közönség megértené az anyagot, viszont annak is tudatában vagyok, hogy egy része megérti, egy másik része pedig nem fogja. És az is igaz, hogy ahányan befogadják, annyi módon értelmezik a képet. Lesz, aki pozitívan, lesz, aki negatívan. Tulajdon­kép­pen ez volt a célom, hogy káoszt okozzak a nézőközönség agyában” – fogalmaz kérdésünkre Henning János a tárlat erotikus felhangú hangvételéről.
„Újságíró minőségemben elkerül ez a téma. Ezek a karcolatok laikus tollforgató gondolatai, inkább az intimitásról és nem az erotikáról szólnak. A lektorálás során kaptam a kritikát, hogy nem írok le konkrét szeretkezést, csak utalok dolgokra, és nem nevezem nevén őket. Azt hiszem, hogy sem Jancsit, sem engem nem érdekel a test a maga naturalista értelmében. A mögötte levő szálak, egy-egy gesztus az, ami engem foglalkoztat. Én azt próbálom megfogalmazni, hogy egy fotós, aki nem azonos Henninggel, nem azonos velem, és csak minimális mértékben táplálkozik belőlünk, mit érezhet. Hogy fényképez, ha boldog, ha az élete sivár, ha a nőt akarja, ha x helyzetbe kerül. Szoftos minden, mint egy német erotikus film...” – mondja Kiss Bence a szövegeiről.
Provokatív tárlatra lehet számítani, de érdemes szembesülni saját prűdségünkkel egy-egy alkotás láttán. A kiállítás megnyitójára a fesztivál nulladik napján, ma 18 órától Sepsiszentgyörgyön a Köntés Kiál­lító­térben kerül sor.