Szentivánlaborfalva hosszan elnyúló település a 11-es országút két oldalán. Az itt élők közül az utóbbi időben nagyon sokan nyitottak a kapujuk előtt kis piacot, ahol a kürtőskalács és pityókás házikenyér mellett zsákolt krumplit, koszorúba font hagymát, fokhagymát, kerti zöldségeket, mézet, befőttet árulnak.
Az átmenő forgalom az elmúlt években megtízszereződött, különösen hétvégéken jár sok más megyebeli gépkocsi oda-vissza, nem beszélve a nyári turisztikai invázióról. Az út szélére kirakott termékek bizony sok autóst megállítanak, és a többség vásárol is, az eladók nagy örömére. A félrehúzott járművek elfoglalják az amúgy is keskeny gyalogossávot, de hát ez van. Nagyobb gond, hogy a vevők kétfélék: a becsületeseken kívül a csalók is rákaptak a szentivánlaborfalvi árura. Vannak olyan autók, amelyek nem állnak meg, csak lelassítanak, és olyan közel húznak az asztalhoz, hogy az ablakon kinyúlva elérik a kürtőskalácsot vagy kenyeret, és el is viszik. Mások megállnak, kifizetnek egy csomag krumplit, de kettőt dobnak be a csomagtartóba, kihasználva az eladó más elfoglaltságát, pillanatnyi figyelmetlenségét. Olyanok is akadnak, akik az elszámolásnál csalnak, a túl apró vagy nagy címletű bankjegyek számolása, beváltása alatt dézsmálják meg az asztalt. Még az is előfordult, hogy motorhibát színlelők elvitték a kölcsönkért szerszámot...
Különösen súlyos eset történt augusztus 23-án. Az egyik porta előtt két férfi és egy nő szállt ki egy hirtelen fékező kocsiból, megalkudtak két kilogramm mézről, de 200 lejes bankót vettek elő. Amikor a háziasszony bement váltópénzért, mindhárom „vevője” elkísérte, így előttük nyitotta ki pénzes dobozát, és adta a visszajárót. Nem vette észre, amikor kimentek a házból, hogy egyikük bent maradt a szobában, amit az asszony be is zárt maga után! A másik kettő nagy hangon fogadkozott, hogy jönnek máskor is, közben pedig bűntársuk kiürítette a pénzes dobozt (nagy összeg, többévi megtakarítás volt benne esetleges nehéz időkre félretéve), és a hátsó ablakon kiugorva, az ablaktáblákat visszacsukva észrevétlenül csatlakozott a kapuban beszélgetőkhöz. Ekkor a tolvajok elbúcsúztak, és a kétkilós mézzel felpakolva elrobogtak. Sajnos, rendszámukat a pórul járt eladó – aki akkor vette észre, hogy hiányzik a pénzes doboz, amikor bement – nem jegyezte meg, csak azt, hogy olaszországi jelzés volt. Jajveszékelve riasztotta a szomszédokat, járókelőket, rendőrséget, de már késő volt, bottal üthették a tolvajok nyomát!
A Moldvából nyugatra visszatérő szabadságolók augusztus végén egymást érték, nagyrészt mind külföldön bejegyzett autóval jöttek-mentek. Vajon mindenütt ilyen emléket hagytak maguk után? Az ügy kivizsgálása folyamatban, de addig is intő példaként közöljük a történteket a jóhiszemű eladók okulására.
N. KÁNYÁDI MIHÁLY, Szentivánlaborfalva
