A jegyzői munkakört azonban érdemes vállalni, mert a jegyzők adózási kedvezményben részesülnek, a különböző írásbeli munkákért fizetséget kapnak, és a katonatisztek ellenállása dacára is – rendszerint az erdélyi Főkormányszék támogatásával – mentesülnek a katonai szolgálat alól.
A Gábor család megélhetésének alapja az alig 10 holdnyi földbirtok – hegyvidéki, szétaprózott szántó és legelő –, amely átlagos jobbágytelek méretű. E kisbirtok, a jegyzői fizetés és egyéb juttatások lehetővé teszik a héttagú család eltartását, de arra már nem futja, hogy Gábor István utódai az örökségre, a földre alapozva családot alapítsanak. Nem véletlen tehát Gábor István törekvése, hogy két nagyobb fiát, Áront és Imrét taníttassa, hogy kenyerüket hivatalnokként keressék. Úgy gondolja, hogy Dénes, a legkisebb fia, otthon marad gazdálkodni, két leánya – Julianna és Anna – a kor szokásának megfelelően, tisztességes hozománnyal férjhez megy. Később Gábor Imre is, aki 1848 után a város polgármestere lesz, majd 1864-ben országgyűlési követ, taníttatja gyermekeit. Öt fiából – Gábor István unokái – egy fiú örököli a birtokot, egy jogászként Háromszék alispánja, míg két fiú állami hivatalnok, azaz járásbíró és postafőnök lesz. A „feltörekvés” – írja Imreh István – nem csak a Gábor családra jellemző. Székelyföldön gyakori jelenség, hogy a népes katonarendű család taníttatja gyermekeit, és azok ipari, értelmiségi foglalkozásból élnek, míg a szerény birtok mellett gazdálkodóként egy-két fiú marad.
Gábor Áron nem törekszik saját gazdaság megteremtésére, nem épít külön családi házat, nem vezet külön háztartást, a földbirtokot Imre és Dénes öccse művelik. A határőrszékelynek, így Áronnak is, ha az iskoláztatás útja nem biztosít érvényesülést, ha kevés a föld, az ipar, a kereskedelem teremt megélhetést. Amikor otthon tartózkodik,  Imre öccse családjánál kap szállást. Örökségét, a földbirtokból neki járó részt nem veszi ki, de nem is mond le róla. Gábor István halála utáni határviták jegyzőkönyvei arról tanúskodnak, hogy Imre öccsével közösen szerzik vissza azokat a földterületeket, amelyek a Gábor család birtokához tartoznak. 1845-ben a berecki főbíró, Fejér János Gábor Imrét és Áront közös birtokosként említi.

Hogyan lesz nemessé a gyalogrendű székely
Gábor Áron családjának társadalmi jogállásával kapcsolatban a szakirodalomban, a sajtóban találunk téves és zavaros megállapításokat. A legnagyobb tévedések egyike az, amikor Gábor Áront nemesi család gyermekeként emlegetik. Kovács László 1943-ban azt írja, hogy Gábor Áron „székely katona-nemes családból született”. Mások condrás székely alakját rajzolják meg.
Mind az úri, mind a tanulatlan paraszt bemutatása azt a célt szolgálja, hogy ezzel is emeljék Gábor Áron jelentőségét.
Honnan ered Gábor Áron nemessége? Az apai felmenők Lemhényből származnak, gyalogrendűek. E család egyik ága áttelepszik Bereckbe. A genealógus Pálmay József megjegyzi, hogy Gábor István, Gábor Áron édesapja Bereck város főjegyzője. A Gábor család Imre vonalán folytatódik. Ők gyalogrendű határőrök közé tartoznak. Imre egyik fia, Mátyás, aki 1862-ben Bereckben születik, Kaposváron lesz királyi törvényszékbíró, felesége a szilágycsehi Dienes Karola. „Czimerük: A közhasználatban levő székely címer” – Pálmay e magyarázat nélküli megjegyzése egyértelműen Gábor Mátyás családjára vonatkozik.
A kis családtörténet bemutatása után nézzük meg, hogyan lesz Gábor Áronból székely nemes? Egy lokálpatrióta a Háromszékben (2008 októberében) közölt írásában úgy idéz Pálmay József könyvéből, hogy az idézetbe becsempészi a nemesi kifejezést, és egy kis helytörténeti kiadványban (2008) kijelenti, hogy Bereck büszke lehet arra, hogy szülőföldje „egy olyan székely nemesnek”, mint Gábor Áron. Ha összevetjük Pálmay szövegét és a helytörténészét, akkor mindenkinek nyilvánvaló, hogy Gábor Áron nemesi rangja honnan származik. Pálmay írja, hogy a Gábor család: „Egy Lemhényből rég kiszármazott székely család [kiemelés – K. Gy.], melyből 1510-ben Gábor András és Jakab a lemhényi templom javára adakoznak. Mintegy 100 évvel később Gábor László él, ki 1614-ben, mint pixidarius lustrál.” Nézzük, e szöveget hogyan idézi a helytörténész: „A Gábor család Lemhényből rég kiszármazott székely nemesi család [kiemelés – K. Gy.]. 1510-ben Gábor András és Jakab a lemhényi templom javára adakoztak…” Az idézett szöveg első sora kibővült egy szóval. A székely család kifejezésbe bekerül a nemesi szó. Gábor Áron és családja gyalogrendűből máris székely nemesi családdá emelkedik! Hogy semmilyen kétely, ellentmondás ne legyen, az idézetből – három pont közbevetéssel – kihagyja: „Mintegy 100 évvel később Gábor László él, ki 1614-ben, mint pixidarius lustrál”. Érthető módon nincs szükség a gyalogrendűség emlegetésére, mert ez ellentmond a korábbi mondatnak. Sajnos a lokálpatrióta közlése bekerült a Történettekercsek az idő toronygombjában című, Gábor Áron tiszteletére Sylvester Lajos által szerkesztett színvonalas, 2012-ben publikált gyűjteménybe.
Mivel Gábor Áron és felmenői a 2. gyalogezredben szolgálnak, melyet tagadni nem lehet, miközben a Pálmayra hivatkozó manipulált szövegben nemesként jelenik meg, érthető módon születik meg a gyalogos rendű székely nemesi család meghatározás. Mi sem természetesebb, hogy ez olvasható a 2014. március 15-én (Sepsiszentgyörgy központjában) felavatott képes krónika, pannó első mondatában, így akarva-akaratlanul – születésének 200 éves évfordulója tiszteletére – Gábor Áront nemes emberré ütik!
Gábor Áron nemesi származásáról a múlt heti részben említett történészek egyike sem tud. A pannóra írt szöveg szerzőjének elég lett volna Imreh István Gábor Áron útban a forradalom felé című tanulmányát elolvasnia. Imreh István professzori alapossággal áttanulmányozza Bereck levéltári anyagát, de nem találkozik a nemesi jogállást igazoló adatokkal. Határozottan megállapítja, hogy kerülnek olyanok, akik Gábor Áron jelentőségét úgy próbálják emelni, hogy nevéhez csatolják a nemesi család szülötte jelzőt. Imreh István röviden és velősen mutatja be Gábor Áron státusát. Rámutat, hogy Gábor Áron olyan szabad székely határőrkatona családból származik, amely a „jobbágynál többre tartja magát, és pallérozottabb is földhöz kötött sorstársainál. Igaz, határőrkatonaként már nem a legfelsőbb kategóriához tartozó; nem a hajdani primipilusok (lófők) közül rekrutálódó huszárok közül való, hanem pixidarius származék: gyalogkatona módjára szolgálja a Habsburg-birodalmat”.
Gábor Áron társadalmi jogállásánál legtöbbször elmarad annak megemlítése, hogy olyan gyalogrendű határőr családból származik, amely egyúttal városi polgár is, mert Bereck ekkor nem falu, hanem mezőváros.

(folytatjuk)