A nagyszerű, nemes lelkű sportember, Lőrincz Zsigmond tiszteletére rendeztük meg a Kovásznai Napok keretében az első labdarúgótornát, melyen a gyerekeket szólítottuk, hívtuk pályára – tájékoztatott Ördögh Lóránt edző. – Már csak azért is, mert ők tudnak még önzetlenül, hatalmas játékszeretettel focizni, és – nem tagadom – a szervezés hátterében ott motoszkált a gondolat: hadd legyen ez a torna a tehetségkutatás első megszervezett lépése.
Két korosztályba (2004–2005-ben születettek valamint a 2006-ban és utána születettek) tartozó gyerekek léptek pályára. Az elsőben (2004–2005) hat csapat nevezett: Sepsiszentgyörgyi OSK, Baróti VSC, Kézdivásárhelyi SE, Sepsiszentgyörgyi Jövő, Brassói Vörös Zászló (az egykori A-osztályos Steagul Roşu emlékét őrző csapatocska) és Kovásznai Sport For-All. Dicséretes volt valamennyi együttes igyekezete, küzdeni tudása, és figyelemre méltó a gyerekekben rejtőzködő, elő-előtörő adottság. A tornát a Sepsiszentgyörgyi OSK nyerte meg a Kézdivásárhelyi SE és a Sepsiszentgyörgyi Jövő előtt. A legjobb játékos és a gólkirályi címet Nisztor Ákos (OSK) kapta, a legjobb kapusét pedig Niczuly Rajmond (KSE). Rászolgáltak. Gratulálunk.
A kisebbik korosztály (2006 és fiatalabbak) vetélkedőjére öt csapat jelentkezett: Baróti VSC, Brassói Korona, Sepsiszentgyörgyi Jövő, Kovászna I. és Kovászna II. Ha focitudásban nem is, de küzdeni akarásban felülmúlták a nagyokat. Ahogy mondani szokás: a játékért a csillagokat, de hogy ne menjünk olyan messze, a Lakócát is lehozták volna. A vetélkedő végeredménye: 1. Brassói Korona, 2. Baróti VSC, 3. Sepsiszentgyörgyi Jövő... A legjobb játékos: Kusztos Szabolcs (Barót), a legjobb kapus: Bartos Norbert (Kovászna), a torna gólkirálya: Octavian Oprea (Brassói Korona).
A jól sikerült emléktorna végén hadd köszönjük meg a támogatók – Nagy Károly, Kovács Csaba, Diószegi László, Boc Lóránt, Lőrincz Anikó, Sabina Chiriac, a polgármesteri hivatal és a megyei sportigazgatóság, valamint az önkéntesek – nagylelkű, nemes hozzáállását, segítségét és támogatását. Köszönjük, köszönjük!
Bár szomorúság is kíséri ezeket az emlékrendezvényeket, -tornákat, mégis azt mondjuk, mélyen emberi tény megemlékezni és ily módon tiszteletünket kifejezni azzal, azokkal szemben, akik nemes nagylelkűséggel egy ügy mellé álltak, segítették annak kibontakoztatását, továbbvitelét, fejlesztését egy közösség érdekében és nem utolsósorban mindannyiunk megelégedésére, örömére. Köszönjük, Lőrincz Zsigmond. (áros)
