Valamelyikük kitalálja, készítsenek bábszínházat. Másikuk kiötli a történetet. Vagy közösen. És aztán otthon, a konyhaasztalon, a kezükbe kerülő tárgyakkal eljátsszák.
A Bárka Színház előadása ennek a képzelt történetnek az életbeültetése. A produkció – és a siker – titka a rendező, Philippe Genty, „a francia színházi élet legendás, több műfajt egyesítő alkotóinak egyike, rendező, koreográfus és bábművész”, aki 1967-ben alapított saját társulatával „főleg bábszínházi kísérletezéssel foglalkozott, de kezdettől fogva tágította a műfaji kereteket, és a vizualitás, a mozgás, a zene és a tárgyanimáció ötvözésére törekedett”. Az Odüsszeusz szemeteslapáton Genty tárgyszínházi kísérletezéseinek beérett produktuma, a homéroszi történeten nem változtatva, csupán aktualizálva és helyettesítve azt, amennyiben modern, mai nyelven hallhatóak az Odüsszeusz hazautazásának történetéből kiragadott jelenetek, feldúsítva számtalan magyar asszociációval: nyelvi fordulattal, szójátékkal, viccel, dallal. Mindezek profi adagolással beleszőve az előadásba, ilyképp a tragédiát komédiává alakítva – ami mégsem szentségsértés, ha tudjuk, hogy az előadást eleve nemcsak felnőtteknek, hanem gyerekeknek is szánta a rendező. És akkor egy jó, bár kissé egysíkú humorú, az ötletek ismétlődése miatt fakuló és ezért egy idő után már nem annyira nevettető, de összességében – különösképp a tárgyak szerepeltetése miatti különlegessége okán – nagyon is élvezhető, könnyen emészthető előadás születik. Ilyent is látni kell, hogy a színházművészetről teljesebb (értsd: árnyaltabb) képet kaphasson a néző.