Ezek az úgynevezett gyökérkapcsolt gombák egy vagy leginkább több fa, növény közvetlen szomszédságában jelennek meg. Mindkét élőlény számára hasznos az együttélés. Bemutatunk olyan őszi gombákat, amelyek megyénk területén gyakoriak, és csak fenyőerdőben találhatók.
A vöröses és a barna nyálkásgomba (Gomphidius rutilus, és G. glutinosus) a kéttűs fenyvesek gombája. Mindkét testvérfaj kitűnő, vastag húsú, ehető gomba. Középnagyságúak (3–8 centiméteres kalap), a vörösesnek nevezett inkább barnásvörös, lemezei lefutók, szürkések, majd bíborbarnák, a tönk rezes-narancsszínű, lefe­le elvékonyodó, az alja sárga, elvágva a gomba húsa borvörös. A barna nyálkásgomba inkább megfelel a nyálkásság jelzőjének, ugyanis vastag nyálkaréteg borítja. Színe szürkéskék, a tönkön, a talpnál itt is megtaláljuk a krómsárga színt. Társával ellentétben teljesen hiányzik a rézvörös színnek bármily nyoma. Lucfenyőerdőben keressük, és ne riasszon el fogyasztásától nyálkássága, mert ez könnyen lemosható.
A szemcsésnyelű fenyőtinóru (Suillus granulatus) közepes nagyságú, csöves termőrétegű gomba, barna kalapfelülete többnyire nyálkás. Termőrétege sárgás, a fiatal példányok „izzadnak” (a termőrétegen vízcseppek jelennek meg). Tönkje sárgásfehér, a csúcs körül apró szemcsék figyelhetők meg. Hasonló hozzá a barna gyűrűs tinóru (S. luteus), vörösbarna, gesztenyebarna kalapbőre lehúzható (le is kell húzni, mert nyálkásítja az ételt). Eltűnő gallérfoszlányok láthatók a tönkön és szintén „morzsás” a tönk kalap alatti tájéka.