Régi mondás – nálunk már-már szabály –, hogy fővezérnek olyan valakit kell választani, akit ha hűvösre raknak vagy netán eltesznek láb alól, ne érje kár az országot (közelmúlti példa a volt miniszterelnök és a szitává lőtt kommunista diktátor).
Ilyen embereknek nem vagyunk szűkében, bizonyítja ezt a nagyszámú államelnökjelölt – pártos vagy független –, akik felvállalnák a beosztást szőröstül-bőröstül, akár a fenti rizikóval is.
Ezek a jelöltek, habár mindenikük felelős állásban van, még nemigen bizonyítottak eredményekkel, de öndicséretből jelesre vizsgáznak.
A már többször is rászedett választópolgár elgondolkozik: az államelnök bevallott fizetése mintegy ötezer lej havonta, aminek hallatán egy ócskavaskupec illegális tornyos kastélyában röhögőgörcsöt kap. Nahát nem éppen a pénz, talán nem is az első ember fényes tisztségében való fürdőzés csábítja a jelölteket, mint inkább a hatalmi befolyás. S hogy nálunk ez mennyit ér, bizonyítja az országnagyok családjainak pazar anyagi helyzete, amelyről viszonylag keveset tudunk, de a szupertitkos jelszóról – milliomos lehetsz, ha tönkreteszed az országot! – itt-ott már fellebben a lepel. A teljes igazságot talán soha nem fogjuk megtudni, erre még a legmerészebb jövendőmondók sem vállalkoznak.
Érdemes megfigyelni, hogy a már bekasztlizott volt főnök tömlöcéhez olyan autókkal járnak látogatóba, amelyek árából már autópályát lehetne építeni. Hát még ha a kastélyt, villát, nyaralót is beszámítanánk! Inkább valahol itt van a kutya eltemetve, s a kíváncsiak kereshetik – szerintem még jó sokáig.
Tölgyes Lajos, Brassó-Sepsibükszád
