Farcádi Botond
Saját vállalásaihoz és a közösségi elvárásokhoz képest jókora késéssel bár, de tegnap Kolozsváron végre hivatalosan is bemutatta autonómiastatútumát az RMDSZ.
Ezzel pedig új szakaszhoz érkezett a székelyföldi autonómiamozgalom – az erdélyi magyarság parlamenti képviselettel is rendelkező szervezete ugyanis eddig csak kampányidőszakban, jobbára mozgósító szlogenként tűzte zászlajára az önrendelkezést, s nemhogy saját elképzelése, törvénytervezete nem volt arról, de még arra sem volt hajlandó, hogy felvállalja, támogassa a Székely Nemzeti Tanács évekkel ezelőtt kidolgozott statútumát.
Talán éppen ez az előtörténet, az autonómia ügyéhez való meglehetősen felemás, gyakorta képmutató viszonyulás az, amely miatt egyfajta bizalmatlanság övezi az RMDSZ lépését még a magyarság körében is. Kétségkívül, rászolgált e gyanakvásra az RMDSZ, ráadásul számtalan kérdés merül fel most is – miért éppen kampányidőszakban mutatják be a tervezetet, miért nem szabtak határidőt a parlamenti benyújtásra, miért nem törekedtek konszenzusra, az egység megteremtésére a folyamat során, miért hagyták figyelmen kívül az autonómiamozgalom leghitelesebb képviselője, a Székely Nemzeti Tanács álláspontját –, mindennek ellenére a tervezet kidolgozása, felvállalása, bemutatása mégiscsak fordulópont. Pontosabban fordulópont lehet – de csak akkor, ha tartalmas közvita követi, melynek végén a romániai magyar közösség minél jelentősebb része magáénak érzi majd. Ha elkezdődhet a párbeszéd román véleményformálókkal. Ha minél szélesebb körben ismertetik, eljuttatják nyugati államok nagykövet-ségeihez, ha szövetségeseket keresnek itthon és külföldön. Ha benyújtják és fenntartják a parlamentben, ha különféle politikai alkuk során kőkeményen ragaszkodnak hozzá.
Sok feltételt kell tehát még teljesítenie az RMDSZ-nek, hogy kezdeményezése hiteles legyen. Kezdhetnék talán azzal, hogy legalább a közvita során keresik majd a konszenzust, és az autonómia-képviselet egységének megteremtésére törekednek. Mert az már most látszik: az autonómia megvalósításához nem elegendőek a politikai alkuk, parlamenti eszközök, szükség lesz intenzív diplomáciai tevékenységre, okos külpolitikára és erőteljes mozgalmi háttérre is. Szükség lesz tehát mindenkire.
