A magyar képzőművészet „titokzatos alakja”, a 2008-ban elhunyt Tolvaly Ernő életművének első összegző kiállítása nyílt meg csaknem száz művel, Csodálatos rendszer címmel csütörtökön a Ludwig Múzeumban.
A tárlat megnyitóján Fabényi Júlia, a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum (Lumú) vezetője emlékeztetett arra, hogy igazgatói pályázatának fontos eleme volt egy Tolvaly Ernő-kiállítás, a viszonylag korán elhunyt művész munkásságának jelentősége és feldolgozatlansága okán. Hozzátette: Tolvaly soha nem tartozott művészeti áramlatokhoz, életműve pedig olyan összetett, hogy a maga teljességében a Lumú előtt még senki sem vállalkozott vizsgálatára. A tárlaton ezért most csaknem száz festményt, objektet, fotót és egyéb munkát gyűjtöttek össze a művésztől, és a kiállításhoz rövidesen katalógus is megjelenik, amelyben az elméleti íróként is jelentős Tolvaly Ernő több írása mellett róla szóló tanulmányok, valamint ismert munkáinak teljes jegyzéke is helyet kap.
Üveges Krisztina kurátor elmondása szerint az első teremben Tolvaly fontos, összegző munkáit, a Késői kubizmus I. című festményt és a Foncsorozott pohár című objektet helyezték el. Innen a látogató egy 19. századi múzeumi közeget megidéző térbe lép, amelynek mélyvörösre festett falai között – az alkotó által egykor elképzelt módon – Tolvaly művészettörténeti sorozatát: impresszionista, posztimpresszionista és kubista stílusjegyek sajátos kompilációit állítják ki.
Tolvaly a hetvenes években egy időre felhagyott a festészettel, és akciókat, objekteket hozott létre, de ezeken keresztül is folyton a festészetről, a képalkotásról beszélt. Létrehozott szitanyomatokat és fotogramokat, a televízió képét pauszpapírra átrajzolva próbálta megörökíteni, és titkos, egyszemélyes művészeti kört – az 1. számú közvetítőcsoportot – is alakított, melyről csak nemrég derült ki, hogy ő állt mögötte. A kiállításon is látható két Cézanne-interpretációja, melyeken hűen újrafestette a francia mester munkáit, a képeket azonban nyilvánvaló reprodukcióként sokkal nagyobb vásznakon helyezte el. A Lumú tárlata éppúgy válogat Tolvaly fiatalkori munkáiból, melyeken a művész magazinok képeit vagy lemezborítókat újrafestve dolgozta fel a popkultúra hatásait, mint kései, posztimpresszionista jellegű, monumentális tájképeiből.
