Gyermekkorban kell megalapozni, hogy természetszerető, hagyománytisztelő, környezete iránt érdeklődő, mindezeket értékelő felnőtté váljon valaki.
Színes-ízes történeteivel, gyermekkorát felidéző emlékeivel a természetért rajongó és arról mély tisztelettel beszélő Lőrincz Sándortól (fotó) ezt kapta útravalóul közönsége a sepsiszentgyörgyi Tortoma Könyvesházban, ahol szerda délután mutatták be a biológia szakos tanár Erdővidéki túrautak című kötetét.
Míg helytörténeti irodalommal inkább találkozik az olvasó, kifejezetten turistakalauz jellegű kiadvánnyal, mely kistérségek bemutatását célozza, kevésbé – vázolta a tavaly megjelentetett és korábban Erdővidék több településén már ismertetett könyv kapcsán Demeter László. Mint mondta, a Tortoma Útikönyvek sorozatának korábbi három kötete városokat – Kolozsvár, Sepsiszentgyörgy és Brassó – mutatott be, így a negyedikként megjelent Erdővidéki túrautak kakukktojásnak számít a sorban. Az igényes kivitelezésű kötet nagy erénye, hogy színesen illusztrált, az olvasót, túrázót 31 térkép segíti eligazodni a kistérségben, s a leírásokhoz több mint 200 színes fotót is mellékeltek – fűzte hozzá. Lőrincz Sándor útleírásaiból korábban 29 jelent meg az Erdővidéki Lapokban, a könyvbe rendezett változatban pedig nemcsak azokra a látványosságokra összpontosít, melyekre más kiadványok is rávilágítanak, de kisebb, rejtett értékekre is felhívja a figyelmet, legendákat, történeteket örökít meg, melyek a nagyobb gyűjteményekből kimaradtak.
Erdővidék annyira gazdag látnivalókban, hogy azokról akár hatkötetes kiadvány is írható – vélekedett Lőrincz Sándor, aki rámutatott: munkájának sepsiszentgyörgyi vonatkozása is van, hiszen egy leírás a Rabocskai László és Gödri Judit megyeszékhelyi pedagógusok által megálmodott tanösvényt örökíti meg. „Aki nem bírja erővel végigjárni ezeket az utakat, vegye kézbe a könyvet, kövesse a leírtakat térképen, és ha szereti a természetet, ugyanolyan élményben lehet része, mintha valóban ott járna” – ajánlotta az érdeklődőknek a szerző, aki 1976 óta gyűjti és jegyzi fel a helyiek közölte, a térségre vonatkozó adatokat, megnevezéseket, történeteket. Ő maga gyermekként, nagyapja, édesapja révén került kapcsolatba a természettel, s „annyira közel kerültem és annyira megszerettem, hogy amikor elküldtek kilenc órától kicsi misére, én inkább katicabogarakat lestem helyette” – idézte fel. Vallja: „Aki a természet szeretetére neveli a gyermeket, az ember-, közösség- és hagyományszeretetre is megtanítja, s ezáltal finomabb lelkűvé is válik.”
