Idén márciusban néhány tucatnyi volinyi cseh család azzal a kéréssel fordult Prágához, hogy nyújtson nekik segítséget az őseik hazájába való vissza­téréshez. Milos Zeman cseh államfő korábban felszólította a kormányt, hogy lépjen ez ügyben, és támogassa a hazatelepítést. „Nincs szándékunkban a (volinyi) csehek tömeges áttelepítése” – mondta Zaorálek újságíróknak. Hozzátette: a cseh külügyminisztérium nem rendelkezik olyan információkkal, miszerint a jelenlegi ukrajnai fejlemények biztonsági veszélyt jelentenének a volinyi csehek számára. Ugyanakkor Csehország kész segítséget nyújtani Ukrajnának annak érdekében, hogy a helyzet megnyugodjon, és az élet mihamarabb visszatérjen a normális medrébe. Ukrajnai látogatásának legfőbb célja – mondta Zaorálek –, hogy a helyszínen ismerje meg az ottani csehek gondjait. Úgy vélte, a volinyi csehek kö­rében a valóságban nincs is túl nagy érdeklődés a Cseh­országba való áttelepülésre. Megjegyezte, hogy idén eddig mintegy harminc volinyi cseh kért tartózkodási engedélyt Csehországban.
A Volinyi terület a történelmi Volhínia nyugati részét foglalja magában, jelenleg közigazgatási egység Északnyugat-Ukrajnában. Korábban Lengyel­országhoz, illetve Oroszországhoz tartozott. A 19. század második felétől kezdve mintegy 50–60 ezer cseh vándorolt ki a területre. A volinyi csehek egy része a második világháború után visszatért Cseh­országba, és elsősorban a Szudéta-vidéken talált új otthonra, ahonnan kitelepítették a németeket. Ké­sőbb a volinyi csehek visszatelepítését különböző okok miatt leállították, de az 1989. novemberi rendszerváltás után a téma újra napirendre került. A kilencvenes évek elején két hullámban mintegy 5–6 ezer volinyi cseh költözött át Csehországba. A Vol­híniában élő csehek mai számát mintegy 20 ezerre becsülik. Más források szerint a számuk 5–6 ezer.