A polgárok szelektí­ven gyűjtötték a PET-palackokat. Volt egy lyuk a gyűjtőládán, azon bedugtuk nagy élvezettel a palackjainkat. És működött. Azt hittem, hogy a papír is értékes hulladék. Mikor egy sötét hajnalon egy szemétgyűjtő polgártárs kartonpapírokat szállított a kukák felé, nagy örömmel felajánlottam az elavult újsággyűjteményemet. El is vitte, de még mintha fizetséget is várt volna érte. Nem értettem. Néhány napja aztán újabb kukát láttam a Horgász utcai szemétgyűjtőben, a Széna utcával szemben. A dróthálón át látszott, hogy papírt gyűjtöttek bele. Rendkívül örültem neki. Nosza, rohantam az újabb újsággyűjteménnyel. Felirat is volt rajta, románul és magyarul, hogy: papír! De a kuka lakattal le volt zárva. Mellette viszont mindenféle karton göngyöleganyag hevert szétszórva. Mivel az újságpapírok elhelyezésével nem volt sikerem a lakat miatt, gondoltam, otthagyom a kuka mellett. Bele is tettem egy ott talált kartondobozba. Persze, az embert csak érdekli saját szemete sorsa. Ezért néha visszamentem a tettem helyszínére. És láss csodát! Két óra múlva már hűlt helye volt az újságoknak. Viszont a kuka körül szanaszét dobált dobozok még mindig ott hevertek. Aztán másnap hajnalban ismét kimentem szemétszemlére. Szemlesütve láttam a sok papírhulladékot a szemeteskuka körül. És a kuka hallgatott, mint a kuka. De a másik oldalon éppen takarított a szemétfelelős csíkos utászpizsamában. Kérdeztem tőle, mi a helyzet a papírgyűjtéssel. Azt válaszolta, hogy az nem az ő szeméttárolója, és nem tudja. Mindenki kapirgáljon a saját szemétdombján. Azóta is álmatlan éjszakáimon azon töprengek, hogy miként történik nálunk a szelektív szemétgyűjtés. Azt hiszem, rájöttem. Maholnap lelakatolnak minden szemetesládát. Így a polgárok kénytelenek lesznek a tartályok mellé tenni a hulladékot. Ezt a hozzáértő szemétválogatók különszedik. De akkor miért teszik ki a papírgyűjtő kukákat? És miért írják ki rájuk, hogy papír, ha nem bíznak meg bennünk, hogy a papírt meg tudjuk különböztetni egyébtől?

Kutya legyek, ha értem.