Akkoriban a wachaui fenyőerdők helyén a jégkorszaki körülményekhez képest enyhébb éghajlat uralkodott – írták a kutatók az amerikai tudományos akadémia lapjában (PNAS) megjelent tanulmányukban.
 Mivel a mai ember korábban bukkanhatott fel, több időn át osztozhatott a kontinensen a Neander-völgyi emberrel – mondta Bence Viola, a Bécsi Egyetem Antro­pológiai Intézete és a lipcsei Max Planck Antropológia Intézet kutatásának résztvevője. „Tudjuk, hogy keveredtek egymással, mivel az Afrikán kívüli mai emberek génkészletének 1,5–3 százaléka a Neander-völgyiektől származik” – tette hozzá.
Az új adatok alapján erre a keveredésre legalább 3500 évük volt, mert a mostani ismeretek szerint a Neander-völgyiek körülbelül 40 ezer évvel ezelőtt tűntek el. Eddig egyes tudósok a mai ember európai érkezését legkorábban 41 500 évvel ezelőttre, mások alig 40 ezer évvel ezelőttre tették.
A Willendorf II. ásatási helyen 2006 és 2011 között a homo sapienshez köthető, jellegzetes kőszerszámok kerültek elő egy talajrétegből, melynek elemzése alapján a leletek korát 43 500 évben állapították meg. A legfeljebb egy centiméter széles, néha több centiméter hosszú kőszerszámok valószínűleg vadászfegyverek részei lehettek – mondta Philip Nigst, a Cambrigde-i Egyetem munkatársa, a kutatás vezetője.
A korabeli éghajlatra és a növényzetre a talaj különböző rétegeinek elemzéséből következtettek a kutatók. Egyrészt a talaj típusát és morfológiáját állapították meg, másrészt a rétegben talált csigaházak gazdáinak fajai és alfajai segítettek a klímát megismerni. „Így nem tudtuk meg, hogy a jégkorszak melegebb és hidegebb szakaszai közül melyikhez tartozott a leletegyüttes. Csak a kiegészítő információkkal lehetett annyira leszűkíteni az időszakot, hogy kijelenthessük: a mai ember egy melegebb időszak kezdetén telepedett itt le, amikor a vidéket tundrajellegű füves puszta borította, gyér fenyvesekkel” – mondta a régész.