A Kelet felől jön egy vonat… című emlékműsort felkonferáló Lakatos Mihály, a magyarországi Balassi Intézet keretében működő sepsiszentgyörgyi kulturális központ vezetője kiemelte: a Nagy Háború történetének van egy rejtett dimenziója, amelynek feltárására a korabeli háborús sajtó nem vállalkozott, illetve nem szívesen vett tudomást róla. Ennek össze­tevői a fegyverbe hívott egyszerű emberek hétköznapjainak mikéntje, s nem harci dicsőségként jelenik meg, hanem életbevágó problémákat vet fel: túléli-e az édesapa a háborút, mi lesz a férjemmel, mi lesz a feleségemmel, a gyerekeimmel, mi lesz a tehénnel, a gazdasággal? S talán nem is tudatosul bennük, de mindezek a kérdések együtt azt is jelentik: mi lesz az országgal? Ezek a kérdések jelen voltak magánlevelekben, beszélgetésekben, és átszüremkednek a népművészeti alkotásokba is, hogy letisztulva pontos látleletet nyújtsanak késő korok néprajzkutatóinak és társadalomtudósainak arról, mit gondolt a nép a Nagy Háborúról, mi­ként érzett és mi foglalkoztat­ta abban a vérzivataros fél évtizedben. Ebből a forrásból táplálkozik az emlékműsor, melynek rendezője Zayzon Ágnes történész, népdalénekes, -gyűjtő.
A műsor előtt korabeli reklámokat vetítettek, alatta filmrészleteket játszottak be, és háborús fényképeket váltogattak Kispál Attila és Kispál Ágnes-Evelin képzőművészek rendezésében. A képek java részét a csernátoni Haszmann Pál Múzeum és József Álmos sepsiszentgyörgyi helytörténész biztosította. Gaj­zágó Zsuzsa és Mátray László színművész több­nyire háromszéki egykori bakák és feleségük levelezéséből olvasott fel az egyre siralmasabbá vált helyzetet illusztráló párbeszédeket. A zenei előadás öt részre tagolt, a bevonulástól a tragikus végig kíséri a háború történetét főleg korabeli népdalok segítségével. Zayzon Ágnes olykor egyedül énekelt, de legtöbbször zenész társai – Gáspár Csaba és Kelemen István hegedű, Fazakas Al­bert és Szilágyi László brácsa, Kerezsi Csongor nagybőgő – kísérték.