Utolsó gombaismereti kirándulásunkkor még találtunk gombát, bár már a tartós száraz idő miatt inkább csak mutatóba. Az őszi gombák közül mindkét gereben- fajt be tudtuk mutatni. Sajátos felépítésű gombák. Termőrétegüket sűrű tüskék alkotják, ezeken vannak a spórák.
Legismertebb faj a sárga gereben (Hydnum repandum). Kalapja a sárga színtől a krémszínig – akár kifehéredve is – domború, egyenetlen. A szabálytalanul hengeres tönk kissé oldalt álló, fehéres vagy a kalap színéhez hasonló. Ehető gomba, amíg nem öregszik, mert akkor kesernyés, taplószerűen rostos.
A cserepes gereben (Sarcodon imbricatus) nevét a kalap barna, nagy pikkelyeiről kapta, amelyek a szél kivételével teljesen beborítják a kalapot. Tüskés, piszkosfehér termőrétege kissé lefut a hengeres tönkre. Máshol ritka, nálunk elég gyakori ehető gomba, de szintén csak fiatalon.
A pelyhes keserűgomba (Lactarius vellereus) kirándulásunkkor a leggyakoribb volt. Bár a szakirodalom előfordulását júliustól késő őszig jelzi, többéves megfigyelésem arról győzött meg, hogy fajváltó gomba. Abban az értelemben, hogy míg a közkedvelt fehér tejű keserűgomba inkább nyári faj, alig megkülönböztethető „testvére” inkább őszi. A kettő egy időben elég ritkán fordul elő. Nagyfokú hasonlóságuk miatt az ehető, fehér tejű keserűgombát a pelyhessel tévesztik össze, ezt pedig nem ajánljuk étkezésre. Legfontosabb különbség a pelyhes bársonyos tapintású és szürkésfehér kalapfelülete, a kedvelt keserűgombáé fényesen fehér, valamint a rendkívül sűrű lemezállás a fehér tejűnél, a ritkább lemez és halványan barnuló szín a pelyhesnél.
