Vacsorához készülvén tértem be a minap egy sepsiszentgyörgyi kisboltba, ahová szÃvesen és viszonylag gyakran járok, ugyanis tetszetÅ‘s a kÃnálat és gazdag a hagyományos termékskála is. Úgy gondoltam, néhány szelet felvágott elegendÅ‘ lesz, végül egy akciós termék mellett döntöttem, s mielÅ‘tt vásároltam volna belÅ‘le, még a szavatossági idejére is rákérdeztem.
A pult mögött álló kiszolgáló hölgy, aki korábbi bevásárlásaimkor is gyakran ajánlott felvágottakat – de akitÅ‘l mindeddig még soha nem vásároltam –, neki is látott, hogy megkezdje az egész rúd párizsit. Az elsÅ‘ mozdulattal a csomózott véget távolÃtotta el, ezt követÅ‘en gondolom, csomagolópapÃrért indulhatott, ám közben arra lettem figyelmes, hogy a jobb kezében tartott, elÅ‘zÅ‘leg lenyisszantott felvágott héjából kipiszkálta a beragadt párizsit, és bemajszolta. Mindezt a vásárlóval majdhogynem szembefordulva, úgy, hogy védÅ‘kesztyűt csak a csomagolást tartó bal kezén viselt, jobbjával pedig a szájához vitte a falatokat. És ugyancsak jobbjával szeletelte és vette volna kézbe, következÅ‘ mozdulatként, a kért portékát. Nem igazán hittem el, hogy mindez velem történik, ráadásul egy olyan boltban, amely – eddig úgy tűnt – ad a vásárlóira, és nemcsak. Végül nem kértem a felvágottból, bármennyire is ajánlotta a hölgy – arra sajnos, nem jött rá, miért utasÃtottam vissza magyarázat nélkül.
Úgy gondolom, kereskedelemben – és nem csupán ott – megengedhetetlen, hogy ilyesmi megtörténjék, klientúrájára valamit is adó vállalkozó felkészületlen munkatársat nem alkalmaz. Igaz, hogy gyorstalpaló tanfolyamokon jó modort, tiszteletet nem tanÃtanak, a higiénia pedig minden hasonló helyzetben alapkövetelmény, ahogyan az is, hogy a vásárlót nem nézik hülyének. És ez a legkevesebb.
