Azért kell évről évre megemlékezni, mert a ma emberének nem szabad elfelejtenie, mi történik, ha a szélsőség eluralkodik – fogalmazták meg a felszólalók tegnap Szárazajtán, amikor a Gavrilă Olteanu által vezetett Maniu-gárdisták 1944. szeptember 26-i betörésére és a tizenhárom ártatlanul kioltott életre emlékeztek.
Bartalis Sz. Pál református lelkipásztor Lukács evangéliumából idézett történet és a hetven esztendeje történtek közt vont párhuzamot. Mint mondotta, a történelem folyamán nemegyszer megtörtént már, hogy az erősebb hamis vádat fogalmazott meg, majd hamisan bíráskodva hamis ítéletet hozott, de – mint mondotta – eljön az idő, amikor mindenki az igaz ítélő elé áll, s felelnie kell tetteiért. A tiszteletes arra figyelmeztetett: ma is vannak hamis vádlók és ítélethozók, akik gyűlöletet szítanak, s szülőföldünkről lehetőleg minél messzebb – éppen Ázsiáig – űznének, de ne engedjünk nekik. A szárazajtaiakat arra kérte, emlékezzenek szeretteikre, mert akik a szívekben élnek, mindig velünk maradnak.
A megemlékezők a nagybaconi fúvósok vezetésével a Vargha Mihály által 1994-ben készített, Elekes Lajos, Gecse Béla, Nagy András, Nagy D. József, Nagy Sándor, Málnási József, Németh Gyula, Németh Izsák, Szabó Beniám, Szép Albert, Szép Albertné Málnási Regina, Szép Béla és Tamás László emlékét őrző alkotáshoz vonultak. Az emlékműnél mondott beszédében Simon András, Bacon község polgármestere a hetven évvel ezelőtt történtek okát abban látta, hogy a győzedelmeskedők úgy vélték, bármit megtehetnek. Az elöljáró szerint nem kizárt, hogy eljön az az idő, amikor a szárazajtaiak megbocsátanak a vérengzőknek – de a falu soha nem fogja elfelejteni az embertelen tetteket. „Tiltakozunk minden gonosz és rosszindulat ellen! Az áldozatok hozzátartozóit, a kegyetlenség tanúit, a leszármazottakat együttérzésünkről biztosítjuk, Istent pedig arra kérem, óvja meg Szárazajtát, a nemzetünket és a világot, hogy ilyen többet ne fordulhasson elő” – mondotta Simon András.
A Történelmi Vitézi Rend Bardoc-Miklósvárszék széki székkapitánya, Bartha Imre az 1918-at követő román kormányokról szólt elítélően: a mindenkori hatalom azon volt, hogy nemzetállamot hozzon létre, s miközben szóban minden jogot biztosított, a valóságban a kisebbségeket kisemmizte, szervezeteiket és iskoláit felszámolta, vezetőit ellehetetlenítette. A székkapitány arra figyelmeztette a mai hatalmat, régi játékukat nem játszhatják a végtelenségig, az önrendelkezést kérők hangja egyre erősebb, s eljön az a pillanat is, amikor megvalósítjuk.
Az áldozatok neveit Németh Izsák dédunokája, Pap Attila református tiszteletes olvasta fel, a kegyelet koszorúit előbb az áldozatok családjai, majd az intézmények – köztük a nagybaconi rendőrség – és a politikai pártok helyezték el. A megemlékezésen fellépett az Ajtai Abód Mihály Általános Iskola tanári karának kórusa, v. Kajcsa Tibor szavalt.
