Vajon mire való a kultúra, a költészet a 21. században? – e kérdés válaszainak nyomába szegődött immár harmadik alkalommal Sepsiszentgyörgyön Jordán Tamás Kossuth-díjas színművész, Fűzfa Balázs irodalomtörténész és a Sebő együttes (Sebő Ferenc Kossuth-díjas zeneművész, Barvich Iván, Perger László).
Mindannyiukat visszatérő kedves vendégként, barátként üdvözölte csütörtök este a Tamási Áron Színház színpadán a házigazda, Szonda Szabolcs könyvtárigazgató, hiszen korábban már József Attila és Weöres Sándor verseit is zenés-irodalmi előadásba fűzték. A lélek hossza című összeállításukkal ezúttal a tragikus sorsú, 1944. november 9-én meggyilkolt Radnóti Miklósnak, illetve Benedek Elek egyik legkedvesebb tanítványának, Disda Jenőnek állítottak emléket.
S bár a közönséget kihelyezett könyvtári rendezvényen üdvözölte a szervező, sokkal inkább úgy tetszett, rendhagyó, különleges élményt nyújtó irodalomórán ülünk, mintsem nézőtéren. Arany János új távlatokat nyitó költészetéről, a szavak erejének mélységeiről és magasságairól, tetteket felülmúló hatásaikról éppoly alázattal és tisztelettel beszélt Fűzfa Balázs, mint a két halk szavú, szelíd hangú, a gyengédség jegyében alkotó költőről, Dsida Jenő és Radnóti Miklós munkájáról, életútjukról, sorsukról. Úgy fogalmazott: mindkettejük poétikája arról tesz tanúbizonyságot, hogy az emberiség legnagyobb találmánya, a nyelv, a műalkotás, miképpen segíthet abban, hogy jobban megismerjük egymást és önmagunkat. Dsida szavainak mélységeit egyebek közt a Kettétört óda a szerelemhez, a Drótok között, a Nagycsütörtök és A sötétség versével tolmácsolták, Radnóti dalba szőtt sorai mellé pedig legjelentősebb alkotásait, a Razglednicákat, a Levél a hitveshez-t egyaránt felidézték, és Jordán Tamással együtt többen, halkan mondtuk el a Tétova ódát is.
