Találó neve van ennek a gombafajnak! Valóban, mintha egy jókora sertésmájat vettünk volna a sarki mészárszékből.
A májgomba (Fistulina hepatica) környékünkön elég gyakori, a tölgyfák korhadó tövénél keressük (barna korhadást okoz). Mind szaprobionta, mind parazita életmódjával jelentős nagyságúra is nőhet. A nyár második felében, az őszi hónapokban biztosan találunk belőle néhányat.
Színe eleinte narancsvörös, majd barnul, és rövid tönkjével konzolosan illeszkedik a fa élő (vagy elhalt) szövetéhez. Termőrétege likacsos, leválasztható, vastag húsa rostos. Ha megnyomjuk, az általában nyálkás gomba vérre emlékeztető vörös nedvet ereszt. Savanyú, fanyar íze (csersavat tartalmaz, ezért ki kell áztatni sütés-főzés előtt) ellentmond kellemes illatának. Jóízű, ehető gomba.
Tapasztalatom alapján a sütését ajánlom. Ehhez szeleteljük fel hosszában, legalább fél óráig tartsuk langyos vízben, majd ezt a vizet öntsük el. A gombát főzzük meg (rögtöni sütéskor, ha nem elég vékonyra vágtuk, nem sül át a rostos húsa), és készítsük el párizsinak vagy bécsinek.
Nagy előnye azok számára, akik kevésbé jártasak a gombák világában, hogy külseje és lelőhelye alapján nem téveszthető össze más gombával.
