VAJDA DÉNES, Sepsiszentgyörgy. A Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórházban működő poliklinikán szerzett tapasztalataimat szeretném szóvá tenni.
Tisztában vagyok az orvoshiánnyal, a gyenge fizetésekkel, túlterheltséggel, de akkor is elvárom, hogy emberszámba vegyenek! Most nem egy orvossal van bajom, hanem az egész renddel, rendszerrel, ami a poliklinikán működik. Tehát: hétfőn elvittem a családorvoshoz 78 éves anyámat. Kiállították a küldőpapírt, és másnap kiálltam egy hosszú sort, hogy „programáltassam”, ami sikerült is péntek 11 órára. Mindegy, most nem volt súlyos gond, de megjegyzem: előfordult már, hogy csak egy hónap múlva tudták beütemezni a vizsgálatot... Pénteken odamentünk, kiálltunk megint egy hosszú sort, ezúttal sorszámért, amit sehogy sem értettem, miért kell?! Ha egyszer 11-re vagyok beosztva, beírva a nagykönyvbe, akkor minek kell még egyszer sorba állnom, hogy egy olyan számot adjanak, amit amúgy a kutya sem vesz figyelembe, mindig kerül két-három „piros” sorszámos! Csak tudnám, kik ők, és hogy lehet ilyent szerezni! És hol, mert nekem senki sem mondta, hogy van ilyen! Végül fél kettőkor sorra kerültünk, és 15 perc alatt ki is jöttünk. De azóta is azon tépelődöm, hogy minek programálnak, ha úgysem tartják be az időpontokat. Beteg, öreg emberekről van szó, enyhén szólva pofátlanságnak, nemtörődömségnek tartom ezt a hozzáállást, a betegek mély lenézésének, dögöljetek már meg mentalitásnak. Ezen érdemes lenne az illetékes vezetőknek elgondolkodni, és valamit kitalálni, mert így csak kínozzák azokat, akiknek gyógyítására felesküdtek. Vagy az a cél, hogy menjünk a magánrendelőkbe? Ott be lehet tartani az órát, csak épp pénze legyen a betegnek!
PILDNER ANDRÁS, Sepsiszentgyörgy. Sajnos, folyton belebotlok olyan dolgokba, amelyeket a 21. századig már ki kellett volna nőni. Már régebb feltűnt, hogy a Nicolae Iorga és az Ág utca közötti fák felső ágai töredezettek, csodálkoztam is, hogy vajon abban a magasságban ki tud hozzájuk férni. A minap egy középkorú nőt rajtakaptam, ahogy egy kampós rúddal akasztotta meg és törte le az ágakat; mikor odakiáltottam neki, eltűnt. A közeli játszótér mellett kukázó három férfi viszont csúnyán visszafeleselt, és meg is fenyegetett, mikor rájuk szóltam, hogy ne dobálják szét a szemetet. Mivel napról napra szemtelenebbek, úgy vélem, a rendőrség túlságosan elnéző velük. Elég nekünk a kutyáktól félni! A Iorga utcai 22-es tömbház mögött a gaz méternyire nőtt, és kóbor ebek búvóhelye lett, akik már a járókelők épségét is veszélyeztetik, és arrafelé sok a kisgyermek. Az Ág utcai 20-as tömbház környéke pedig a házi kedvencek sétáltatóhelye, ami nem lenne baj, ha a nagyobb állatokat megkötnék, és az ürüléküket felszednék. De nem teszik, pedig indokolt lenne. Egy alkalommal a pórázon sétáltatott kiskutyámat megtámadta egy megtermett kutya, és mikor megkérdeztem, hogy be van-e oltva, azt felelte a gazdi, hogy „minek, tisztán tartjuk”...
K. I., Sepsiszentgyörgy. Lehet, hogy a Kórház és a Kós Károly utca kereszteződéséhez felszerelt intelligens szemaforok gyorsítják a forgalmat, bár egyelőre csak a nagyobb zavart tapasztaltam a középen elhelyezett új lámpa miatt, de ha ki is alakul a jobban ütemezett áthaladás, akkor is zavarni fognak a környezetüktől annyira elütő rideg fémoszlopok. Ha már az utcai villanypóznákat az elmúlt években a belvároshoz illő, szép formájúra cserélte ki az önkormányzat, miért állít melléjük ilyen durván ipari jellegű vasállványt? Ez elfogadható lenne egy modern lakónegyedben, ahol a közvilágítás is hasonló stílusú, de így elrontja a csak nemrég megszépült régi utcasarkokat.
