Akkor még ezrek jártak át rajta mindennap, és a szakszervezetek aláírásokat is gyűjtöttek a javítására, de a palló csak tovább romlott, bár azt nem mondhatni, hogy senki nem viseli gondját. Egy időben táblával hívták fel a figyelmet arra, hogy veszélyes, ezért tilos az átkelés, aztán ez is eltűnt, és – dacára annak, hogy a tartóoszlopok minden nagyobb esőzés után tovább lazulnak – akinek a folyó túlsó partján akad dolga, ma is ezen az ingatag fémszerkezeten kel át, olykor kerékpárját is emelve; a pár éve felújított Olt-híd ugyanis gépkocsi nélkül túl nagy kerülő.
A pallót Antal Árpád polgármester tudomása szerint a gépgyárral együtt privatizálták, új tulajdonosa azonban nem fordít rá gondot, az önkormányzat pedig a másét nem rendezheti. Valakik azonban karbantartják: deszkát fektettek a járófelület hézagaira, ágakból és műanyagból foltozták be a korlát réseit, és a város felőli, alámosott végét erős drótokkal kötötték az egykori távhővezeték maradványaihoz. Ez is jelzi, hogy erre az átjáróra szükség van, s ha már ez menthetetlen, talán lehetne egy másikat építeni melléje, mielőtt valami baj történik.