A Svéd Királyi Tudományos Akadémia Eric Betzignek, Stefan W. Hellnek és William E. Moernernek adományozta a 2014-es kémiai Nobel-díjat a nagy felbontású, lumineszcencia-mikroszkópia és a nanoszkópia területén végzett úttörő munkájukért.
A díjat az indoklás szerint a kutatásokat nagymértékben segítő, hihetetlen részleteket megmutató módszer kidolgozásáért adományozta a három szakembernek a Nobel-bizottság. A hagyományos mikroszkópokkal szemben a díjazottak által kidolgozott megoldás segítségével már a vírusok és a legkisebb molekulák is megfigyelhetővé váltak.
A nanoszkópia az a módszer, amellyel a tudósok a sejten belüli molekulákat is képesek megmutatni. A módszer segítségével lehetővé vált, hogy a kutatók megfigyeljék az agyi idegsejteken belüli molekulakapcsolatokat, és követni tudják a Parkinson-, az Alzheimer- és a Huntington-kórban érintett fehérjék útját, vagy akár azt, ahogy a megtermékenyített petesejtben levő fehérjék osztódása segítségével kialakul az embrió.
A mikroszkópia fejlődését sokáig az az 1873-as tétel határozta meg, amely szerint az optikai mikroszkópok felbontása sosem haladhatja meg a 0,2 mikrométert. Betzig, Hell és Moerner munkája jelentette azt a megoldást, ami segítségével végül mégis sikerült átlépni ezt a határt.
A díjat két különböző területnek adományozták. Az egyik a STED mikroszkópia, amit Stefan Hell fejlesztett ki 2000-ben. A módszer lényege, hogy két lézersugár segítségével úgy világítják meg a tárgylemezen levő mintát, hogy azok kiemeljék, illetve kioltsák a molekulákat, az így kapott kép pedig részletesebb lesz, mint a hagyományos fénymikroszkópok által elérhető felbontás.
Betzig és Moerner egymástól függetlenül fejlesztette ki azt a megoldást, ami segítségével az egyes molekulák fluoreszkálása (az elnyelt elektromágneses sugárzás hatására kibocsátott fény jellege) megváltoztatható, ki-, illetve bekapcsolható, így akár egy-egy molekula is kiemelhető a vizsgált anyagban.
Hell a bejelentést követő telefoninterjúban elmondta, hogy nagyon nehéz dolga volt, mert a tudományos élet nehezen fogadta el, hogy valahogy mégis sikerült áttörni azt a felbontással kapcsolatos határt, ami akkor már több mint száz éve élt szabályként, így a siker kapujában majdnem feladta a munkát. Végül aztán a molekulák állapotváltásaival elért eredmények miatt olyan biztos volt a sikerben, hogy folytatta a munkát, annak ellenére, hogy sokan őrültnek tartották. Hell szerint más megoldások ott jártak tévúton, hogy csak a vizsgált tárgyra irányított fény tulajdonságait próbálták változtatni, a vizsgált molekulákat meghagyták eredeti állapotukban.
Aradon született Stefan Hell
A jelenleg Németországban élő Stefan W. Hell 1962. december 23-án született Aradon, gyermekkorát az Újszentanna nevű településen töltötte, ahol 1969–1977 között a helyi általános iskolában tanult. A IX. osztályt a temesvári német tannyelvű Nikolaus Lenau Középiskolában kezdte el, viszont ott csak egy évharmadot tanult, mert 1978 márciusában szüleivel Németországba emigrált. 1990-ben a Heidelbergi Egyetemen szerzett Ph. D. fokozatot. 1991 és 1993 között az európai molekuláris biológiai laboratóriumban dolgozott, majd kutatott a Turkui Egyetemen és Oxfordban. 1997-ben került a göttingeni Max Planck Biofizikai Kémiai Intézethez. 2002 óta az intézmény igazgatója, a nanobiofotonikai részleg létrehozója. Kísérleti fizikát tanít a Göttingeni Egyetemen, elméleti fizikát a Heidelbergi Egyetemen. 2003 óta ő vezeti a német rákkutatási központ nagyfelbontású optikai mikroszkópiával foglalkozó részlegét Heidelbergben. Stefan W. Hell a német ajkú romániai sváb közösség második képviselője, akit Nobel-díjjal tüntetnek ki. 2009-ben az irodalmi Nobel-díjat ítélték Herta Müller bánsági származású írónak. Ő 1987-ben, 34 éves korában települt Romániából Németországba.
