A bevonulásnak a román parancsnokok szándéka szerint nem egy ellenséges város megszállásának, hanem felszabadításának kellett volna tűnnie. A város túlnyomórészt magyar lakossága azonban megfélemlítve hallgatott. A gyulafehérvári román nemzeti kongresszus határozataiban foglalt kisebbségi jogosítványok – így a közigazgatásra vonatkozó pont, amely szerint minden nemzetiségnek joga lesz az önigazgatásra és a nyelvhasználatra – alig néhány nap alatt semmivé foszlottak Kolozsváron.
Az 1919. év Kolozsváron annak jegyében telt el, hogy Bukarest demonstrálta: a települést a román Erdély fővárosának, tehát román városnak tekinti. Május 27-én Ferdinánd király és Mária királyné látogatta meg a várost; ezt megelőzően az ortodox román egyház szinódusa önálló püspöki székhellyé tette. A román szupremácia biztosítása más területeken is gőzerővel folyt. Az 1872-ben alapított Ferencz József Tudományegyetem átvétele több lépcsőben történt. Május 11-én még csak állami hűségesküre szólították fel a tanári kart és az adminisztratív személyzetet, ám másnap a magyarellenességéről és a román érdekek mindenekfeletti védelmezéséről csakhamar közismertté váló O. Ghipu egy szakasz katonaság támogatása mellett távozásukat követelte. Ugyanaznap délután már a román tanárok ültek tegnapi kollégáik íróasztalánál, és tartottak alakuló értekezletet. Néhány hónappal később megtörtént a kolozsvári orvosi klinikák elkobzása is... (H. P.: A megfélemlített Kolozsvár Trianon után).
,,Egyszerre két pofont is kaptak a kolozsvári városvezetéstől azok, akik azt hitték, véget érhet az évtizedek óta tartó magyarellenes őrület. Az utóbbi években valóban úgy tűnt: a város túlléphet a funari örökségen, és a román többség nyit az őshonos magyar közösség felé, amely immár minden évben a város főterén ünnepelheti Kárpát-medence-szerte ismertté vált fesztiválján a magyar kultúrát, ráadásul a rendezvényen a város román polgármestere is köszöntőt mond. Nos, Emil Boc polgármesternek és az önkormányzatnak csupán néhány napra volt szüksége, hogy ezt az illúziót összezúzza...” (B. L.: Napocai tüntetők).
Egyik kezemben a Rubicon történelmi folyóirat Kincses Kolozsvár súlypontú, 2005/2–3. példánya; sokadszor veszem kezembe. Ha tehetségem volna, szóról szóra lefordítanám magyarra mind a százharminc oldalát, és kiosztanám az önkormányzat minden egyes megválasztott tagjának. Hátha meggyőzném kincses városunk német-magyar eredetéről. A másik kezemben egy hírlapírói igazolvány, amelynek bal sarkában egy 33 mm-es pecsét, aki ráütötte: Kolozsvár Szabad Királyi Város Főkapitányi Hivatala, és a szövegben az áll, hogy ezen igazolvány tulajdonosát, a Ferencz József-egyetem alig húszéves hallgatóját, ,,Ferencz Károly Rudolf urat, a Friss Újság czímű lap tudósítóját ezennel feljogosítom arra, hogy hivatalomban a rendőri hírek kiadására felhatalmazott tisztviselőnél megjelenhessék s bármilyen közérdekű esemény színhelyén az esetleges zárvonalat átléphesse, ott a kijelölt helyen a szükséghez képest tartózkodhassék. Ünnepségek alkalmával a fekete ruha viselése kötelező. Kelt Kolozsvárt 1907. szeptember hó 5. napján. Érvényes 1917. deczember 31-ig. Aláírja a főkapitány helyettes.”
A hírlapíró nagybácsiról még egy emléket őrzök: egy névjegykártyát, alsó bal sarkában ELLENZÉK, jobb sarkán KOLOZSVÁR. Semmi Cluj, semmi Napoca még a századelőn. Csak a kincses város, amelynek teljes mértékben uralja szellemi, kulturális-művelődési életét, iparát, architektúráját, virágzó kereskedelmét az 1910-es népszámláláskor még 50 704 főt számláló magyarsága. Az akkori összlakosság 60 808 fő volt, ebből 7562 román, 1676 pedig német ajkú. Egyetlen század múltával vérlázítóan megalázó, gyarmatosított sorsunk lett nekünk, erdélyi magyaroknak!
 Kincses Kolozsvárunk egyetlen magyar feliratozású utcanevet sem érdemel, mert nem élünk benne húszszázaléknyian – hivatalosan! S hiába van nyert perünk, van-volna igazunk, eddig még mindig a félművelt, xenofób, történelmi múltunkat, őshonosságunkat tagadó, nemzetemet gyűlölő, beolvasztani, kiirtani akaró, csakis nemzetállamban gondolkodó, sovén politikusaink győztek! Vajon mindörökre...?