A baróti munkálatokkal kapcsolatban lenne néhány észrevételem és kérdésem, amelyekre eddigi, közvetlen és személyes felvetéseim során semmiféle választ nem kaptam.
Mindenki azt kérdezi, hogy mikor lesz már itt civilizált buszpályaudvar az átutazók, a helyiek és a környékbeliek számára, ha egy kis váróteremmel nem is, de legalább vécével, ahol többek között kezet is lehetne mosni, és egy kis büfével, ahol hűsítőt vagy meleg teát, kávét is lehetne fogyasztani – na meg pontos információt kapni arról, hogy mikor merre lehet utazni Barótról busszal vagy vonattal.
Ideje lenne már komolyan venni ezt a kérést, mert az utazóközönségnek csak elenyésző része tud internetről tájékozódni. Ismerőseimmel és a feleségemmel is előfordult, hogy elmentek érdeklődni a buszok és a vonatok indulásáról. Hiába mondtam, hogy nincs hol, nem hittek nekem. Hazajöttek, és ugyanarra az utazásra három variációt hoztak, ahogy sofőröktől, arra járóktól hallották. Sehol, egyik buszmegállóban sincs jól láthatóan, nap- és esőálló módon kiírva az érvényes menetrend. Nem lenne már ideje – 24 évvel a nagy „változások” után (nem mondok forradalmat, mert kiborulok tőle) – végre egy információs központot létesíteni Erdővidéknek, baróti székhellyel? Nappal személyzettel a polgármesteri hivatalban, este és szolgálati időn kívül pedig telefonos automatával, ama bizonyos nyomja meg az 1-es vagy 2-es gombot módszerrel. Emellett egy menetrendekről tájékoztató honlap is jól fogna. A 21. században vagyunk, kérem, nem lehet – mert már igen gyanús – állandóan a „nincs pénz” varázsszót hangoztatni mindenre, mint 2012 előtt, amikor a megyeelnökkel való konfliktus miatt büntették a „rosszul” választókat. Most miért nincs pénz?
Amikor hivatalos kimutatás létezik arról, hogy az EU elmarasztalta Romániát azért, mert nem költötte el az infrastruktúrára és egyebekre kapott pénzeknek csak a 35 százalékát, akkor mi, adófizetők mit gondoljunk, miért nincsenek sima járdáink, legalább a templomokba, iskolákba, hivatalokba, a kórházba vezető útjainkon? Vannak olyan közérdekű létesítményeink, amelyek hajdanán, az „átkos”, szegényesebb időkben másképpen, jobban működtek, mint ma, amikor nincs elég pénz pl. a rendőrség és a kórház közötti gödrös járdák aszfaltozására, de a luxusnak számító központi autóparkoló piskótakövekkel való kirakására van.
Nem hinném, hogy egyes illetékes, felelős városatyák és az őket segítő hivatalnokok ne jártak volna már Erdővidék határán túl, és ne vették volna észre, hogy bizony vannak falvak, a szomszédban is, amelyek barátságosabban, vendéghívogatóbban néznek ki, mint Barót, hogy más városokról vagy külföldről ne is beszéljünk. Láttam már, ha nem is gyönyörű, de legalább fedett bódékat fából vagy fémből, Baróton azonban az iskola előtti megállót is – ahol az akácfák legalább árnyékot nyújtottak, és esőtől is kissé védett volt a buszra váró utas – továbbköltöztették a csupasz útszélre, a tűző napra. A szebeni példa jut eszembe: amikor meggondolatlanul, de „profi módon”, külföldi szakértő segítségével áttervezték a város közlekedését, és egyirányúvá tettek több széles főutat, a lakosság 42 ezer aláírást gyűjtött a megszokott forgalmi rend visszaállításáért. Nálunk is ezt kell tenni?
Tisztelt hölgyek és urak, láttak-e már egy kisbabás anyukát vagy nagymamát a Kossuth nevét viselő főutcán babakocsival haladni pl. a poliklinikától a kórházig? Vagy egy kerekes székes mozgáskorlátozottat? Vagy egy kecses járásúnak kinézni szándékozó hölgyet, hogyan lépked a fél évszázados gödrökkel tarkított járdán? Én mindegyiket láttam és megfigyeltem... De másutt sem jobb a helyzet. Miért kell az idős házaspároknak és másoknak is a forgalmas, veszélyes olaszteleki úton végezni esti sétájukat? Nekem visszakérdeztek: hol sétáljunk, ahol aránylag sima az út? Köpec felé biciklizve a 131-es országúton kocogókkal találkoztam a száguldó autók között. Ugyanazt felelték: hol máshol? Lehet mezei úton is, de onnan hazáig mégis az aszfalton kell tekerni. Ha a patak partján is ki lenne építve egy szélesebb ösvény vagy sétány mindkét oldalon, akkor a sétálók, futók és kerékpározók is biztonságosabb helyen lehetnének. Ez főleg Köpectől Bibarcfalváig lenne fontos az autóval, lovas szekérrel nem rendelkezőknek, akik biciklivel szállítják maguknak a (még ingyenes) borvizet.
És miért kell a BMX-es meg gördeszkás és görkorcsolyás fiataloknak az itt-ott sima aszfalton az autók között vagy különböző veszélyes helyeken, pl. a rendőrség melletti „új soron” vagy a Diószegi Pékség előtt ügyeskedni, amikor az új ifjúsági park közepén most semmi sincs, sem padok, sem virágok, csak gyommal benőtt kavicsos terület, amit oda lehetne adni a fiataloknak, hogy közös munkával és támogatók segítségével felszereljék maguknak igényeik szerint a gyakorlópályát, mint a szebeniek is tették ezt már évekkel ezelőtt.
Azt sem értem – mint ahogy mások sem – , hogy miért kellett előbb a sok pénzbe kerülő esővíz-elvezető (pluviális) vezetékeket leásni, amikor az utcai esővíz elvezetését már 1995-ben, később többször is kértem/kértük a tisztelt Tanácstól, főleg a Kossuth utcában, ahol nagy esőkor beáztak a pincéink. Voltak ugyan jelei az úttest alatt fekvő nagy csövek kitakarításának, de ott a nem rendszeres tisztítás miatt már megkeményedett az évek alatt felgyűlt hordalék...
És vajon miért nem nyesték/vágták le már március elején az útszéli fák ágait (amit én már februárban bátorkodtam levélben javasolni), hogy emiatt ne legyen probléma a villany- és telefon- meg az internetkábelekkel, mint 2013-ban? Augusztusban láttam, és le is fényképeztem, ahogy a szerelők az akácfák tüskés ágai között és általuk szurkálva húzták át az új vezetékeket...
A helyi adminisztráció közszolgálatot jelent, azaz a városi hivataloknak a közösség érdekeit kell szolgálniuk, nem pedig kihasználniuk és türelmét a végtelenségig próbára tenniük. Remélve, hogy az EU-tól kapott pénzek jó helyre kerülnek, és a közösség javára használják fel gazdaságosan, maradok tisztelettel és reményteljes üdvözlettel:
B. Erdős István
