Kemény hangvételű közleményben bírálta az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) a Project of Ethnic Relations (PER) közvetítésével zajló, a napokban nyilvánosságot kapott román–magyar egyeztetéseket. Az alakulat vezetői szerint az 1993-as neptuni folyamat újramelegítéséről van szó, és a tárgyalások témáján változtatni kellene, valamint az egész folyamatnak szélesebb társadalmi, politikai részvétel, és nagyobb nyilvánosság előtt kellene történnie. Erre nézve konkrét javaslatokkal is előálltak.
A Toró T. Tibor elnök, Zakariás Zoltán, az Országos Választmány elnöke, valamint Szilágyi Zsolt alelnök által szignált állásfoglalás szerint az Ukrajnában zajló etnikumközi háború késztette az Egyesült Államok illetékeseit, hogy ismét felfigyeljenek az erdélyi magyarok problémájára, és – Allen Kasoff elmondása szerint – román politikusok kérésére, a tavalyi székelyek nagy menetelése után feszültségektől tartva, „újramelegítenék” a neptuni folyamatot. A Néppárt illetékesei szerint noha üdvözlendő az, hogy már Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke is eljutott oda, hogy etnikumközi megállapodásról beszél a 2014-es államelnök-választási kampány elején, viszont meg kell előzni, hogy a jelek szerint a régiekhez kísértetiesen hasonlító – ismételten titkos és közösségi felhatalmazás nélküli – tárgyalások újabb hosszú távú kudarchoz vezessenek, és a román hatalom egyértelmű imázsépítési kísérlete mellett az erdélyi magyarság stratégiai érdekei, a belső önrendelkezésen alakuló közösségi autonómiák ügye ne sikkadjon el ismételten. Az EMNP továbbra is a többséggel való nyílt és őszinte párbeszédet szorgalmazza, ennek jegyében pedig egy etnikumközi megállapodást csak üdvözölni tudnak. Ebből a szempontból pedig, amennyiben igaz, hogy az amerikai közvetítők bírják a Fehér Ház hivatalos térségi politikájának a támogatását, és garanciát vállalnak az esetleg megszülető megállapodás betartására, az a magyarság számára csak biztonságot jelenthet.
Az EMNP politikusai csak a tárgyalások formájának átszabása révén látják megvalósíthatónak a paktum létrejöttét, éppen ezért a következő igényeket támasztják az RMDSZ-szel szemben. Egyrészt a szövetség vezetői hozzák nyilvánosságra az eddigi négy tárgyalás témáját. Ezt követően a hazai magyar politikai alakulatok, valamint meghatározó civil szervezetek képviselői üljenek le tárgyalni, hogy egy egységes, a romániai magyarság jogos autonómiatörekvését tükröző állásponttal jelentkezzenek a következő találkozón, majd ezt követően az erdélyi magyar történelmi egyházak elöljáróival is történjen meg a konzultáció, és álláspontjuk kerüljön a képviselendő csomagtervbe. Ami a tárgyalódelegációt illeti, a politikusok szerint abban az RMDSZ és a Néppárt mellett az autonómia ügyének képviseletét hangsúlyosan felvállaló két civil-politikai szerveződésnek, az EMNT és az SZNT képviselőinek is helyet kell kapniuk, illetve mivel az erdélyi magyar ügy megnyugtató rendezése nem csak Románia belügye, hanem a határokon átívelő magyar nemzetpolitika tárgya, továbbá európai biztonságpolitikai és stabilitási kérdés is, a kerekasztalnál helyet kell foglalniuk Magyarország és az Európai Unió illetékes képviselőinek is. Végül az EMNP vezetői rámutatnak: a következő tárgyalások a közvélemény teljes mértékű tájékoztatásával történjenek.
Toró, Zakariás és Szilágyi felidézik az 1993 nyarán nyilvánosságra jutott, később Neptun-gate néven elhíresült titkos – amerikai „közvetítéssel” folytatott „román–magyar” – tárgyalásokat, amelyek kapcsán „húsz év után bebizonyosodott, hogy azoknak volt igazuk, akik a mandátum nélküli egyezkedést árulásnak minősítették, hiszen ma már vezető RMDSZ-politikusok is kimondják, hogy az akkori titkos megegyezés során egyféle »etnikai paktum« köttetett, amely meghatározta a szövetség 1996-tól máig tartó politikáját.”
