Persze, nincs ezzel semmi baj, a világ más részein is így van ez, hiszen a sportesemények, nemzetközi versenyek a nemzeti identitást erősítő tényezők. Gondok akkor adódnak – de ilyenkor bizony komolyan kell venni azokat, és határozottan fellépni ellenük! –, amikor a verseny, a sportesemény szélsőséges, idegengyűlölő eszmék kinyilvánításának ürügyévé degradálódik, a lelátókról pedig sportszerű biztatás helyett csak trágár uszítás hallszik. A román–magyar  előtt pedig nem sok jót sejtet, hogy sajnos, mintha túlsúlyba kerültek volna a gyűlöletről szóló hírek. Hogy a román bajnokságban szinte alig akad csapat, melynek úgynevezett szurkolótábora ne magyarellenes rigmusokkal készülne a meccsre. Hogy a román válogatott himnusza is uszító, gyűlöletet árasztó – aligha véletlen, hogy elhatárolódtak attól neves fociszakértők, volt és jelenlegi román játékosok. De nézzünk szembe azzal is, ami ránk tartozik, mert igaz ugyan, hogy a legutóbbi bukaresti összecsapáson a román média hisztérikusan tálalta a magyar ultrák viselkedését, de azért semmiképp sem nevezhetnénk a sportszerűség bajnokainak őket – emlékezetes, még székelyföldi, sepsiszentgyörgyi állomásozásukat is botrányok kísérték –, viselkedésük pedig egyértelműen ártott a Romániában élő magyarságnak, az erdélyi, hétköznapi román–magyar kapcsolatoknak.
S mert újra jönnek – a hírek szerint a holnapi bukaresti meccs előtt ma Sepsiszentgyörgyöt is útba ejtik –, jó volna, ha ezúttal arról győznének meg bennünket és a bukaresti házigazdákat, hogy – mikor felzúg ama magyarok, a felelet, a biztatás – tényleg mi vagyunk a jobbak.
A pályán, a lelátón egyaránt. Fociban, sportszerűségben, civilizált, kulturált viselkedésmódban.