A múlt hónapban tartott ren­­dezvény té­má­ja Csomán kívül a buddhizmus ha­tása a tibeti irodalomra és művészetre. A huszonhat részt­ve­vő többsége indiai, tizenegyen a világ minden tájáról meghívott elő­adók: Dél-Ko­reából, Ausztráliából, Ausztriából, Né­met­országból, Hollan­diából, Lengyel­országból, az Egyesült Királyságból, az Amerikai Egyesült Államokból, Ma­gyarországról Beth­len­falvy Géza, Er­délyből Gazda József, a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Kulturális Egye­sület elnöke, a székelyföldi tudós szellemi örökségének lelkes ápolója.
Csoma emlékének ápolása szülőföldjén volt a témája Gazda József előadásának. Bemutatta az 1990 óta minden évben megszervezett tudományos konferenciák anyagát, s hogy az idei témához is igazodjék, külön alfejezetet szánt az eddig kiadott, húsz kötetben megjelent tizennégy, buddhizmushoz kötődő tanulmány bemutatásának. Gazda József lapunknak elmondta, a rendezvény összes előadója úgy tekintett a székely tudósra, mint szellemi óriásra, a konferencia Kőrösi Csoma rendkí­vüli emberi és tudósi nagysága előtti meghajlás volt. A szervezők nagy reklámot csaptak az eseménynek, többek között mintegy két négyzetméteres, Csoma ismert portréját ábrázoló plakáton hirdették a konferenciát.
Gazda József diófacsemetét vitt magával, a szülőföld jelképes ajándékának szánta. Szíve szerint Dardzsi­ling­ben, Csoma sírjának közelében ül­tette volna el, de csak megérkezése után tíz nappal érhetett volna oda, így Delhiben keresett helyet. Utó­lagos érdeklődésére azt a szomorú információt kapta, hogy a csemete nem kapott életre. Igaz, az ottani nagy hőség nem kedvez a diófának, mondotta, hozzátéve: abban reménykedik, hogy valaki elvisz egy újabb csemetét, s a tudós sírja közelében elülteti azt.