Testnek és léleknek egyaránt bőven kínált táplálékot az elmúlt hétvége Sepsiszentgyörgyön, a városközpontban zajló gasztronómiai fesztivál és őszi vásár programjai sokakat vonzottak. Tetézte mindezt a nyarat idéző ragyogó napsütés is, így a korzó és az egykori vásártér napnyugtáig megtelt élettel.
Kétségkívül ízek és illatok csábítottak százakat a tavaly óta szabadtérivé előléptetett gasztronómiai rendezvények helyszínére, a kolbásztöltő parádén közel negyven csapat készítette saját receptje alapján nem csak szűk térségünk egyik legkedveltebb eledelét, és vasárnap hasonlóan népszerű fogásból, töltött káposztából kísérelte meg a legjobbat elkészíteni a megmérettetésre benevezett 19 csapat.
Hagyományos étkek színe-java
Valóságos bőségtálakon illatozó felvágottakkal, szalonnával, kocsonyával, tepertővel, jóféle pálinkával, házi süteményekkel próbálták jobb belátásra bírni a zsűrit a szombati kolbásztöltők – köztük hat anyaországi, illetve egy szatmárnémeti, egy brassói és egy kovásznai csapat is –, akik finom falatok mellett idén az egységes megjelenésre, öltözetre is jobban összpontosítottak, némelyek pedig olyannyira komolyan vették a versenyt, hogy Székelyföld jelenlegi határait is kolbászból feszítették ki térképükön. Kolbászból építette meg álmai házát a Borókagyökér Hagyományőrző Egyesület csapata, mely adományokat is gyűjtött azért, hogy a valóságban is álljon majd az az alkotóház Szatmárnémetiben, ahol a néphagyomány továbbörökítésére gyermekek számára folyamatosan szervezhetnek kézműves-tevékenységeket. Kitartóan dolgoztak a versenyen cukorbeteg gyermekek is, akiket a nap végén apródként fogadott soraiba a Szabadtűzi Lovagrend.
A kolbász hosszú történelmi hagyományokra visszatekintő étel, s bár voltak bátor kísérletezések – különleges fűszerek mellett vaddisznóhúst is használtak a versenyzők –, melyeket elismert a zsűri, a díjkiosztót megelőző értékelésen azonban hangsúlyozták, vannak olyan ételek, melyek titkát, eredetiségét meg kell őrizni. Idén összesen kilenc csapat kapott bronz, ezüst és arany fokozatú elismerést az egész napi munka eredményeként elkészült kolbászért, a híres csabai kolbászfesztiválon közülük az Őrangyalok és a JBC méretkezhet meg. A kolbászparádé vándorserlegét, melyet az utóbbi rendezvény óta a Szockolbászok csapat őrzött, szombaton a Sepsi Nagyik vették át, akik egyébként a mezőnyben az elsők közt végeztek, a tizenkettedik parádén a fődíjas kolbászt pedig az Inkubátor II. csapat töltötte.
Vasárnap délelőtt már savanyú káposzta illata járta be a korzón felállított fehér sátrat, ahol sepsiszentgyörgyi társaságok mellett felső-háromszéki, orbaiszéki és erdővidéki szakácsok kötöttek kötényt, darálták és fűszerezték a húst, aprították a káposztát, válogatták a szebb leveleket orosházi, békéscsabai és miskolci vendégekkel együtt. Hagyományos ételhez híven terítették az asztalokat is, szinte kivétel nélkül minden csapat mázas cserépedényben, tálakban készült felszolgálni a gőzölgő töltött káposztát – különösen tetszetős volt az orosháziak kék-fehér színű terítéke. Hogy kellően ízletes is legyen az étek, sokan üstökben, szabad tűzön főzték készre a töltelékeket, melyek közé ínyenc fakanálforgatók füstölt húst is becsempésztek. Nem csalódhatott az sem, aki a vasárnapi ebédet ugyancsak a korzón kívánta elfogyasztani: a szomszédos jurtában ötezer töltött káposztát, sülteket is kínáltak a látogatóknak. A zsűri túlélte a vasárnapi ízmustrát is, a díjkiosztó előtt egyebek közt arra biztatták a versenyzőket, merjenek minél több és változatosabb káposztás étket főzni. Az értékelésre leadott 30 fajta fogás közül végül a Tribel csapata által készített lett a fődíjas.
Nógrádi ízkavalkád
Kuriózumnak számított idén, hogy palócföld ízeibe is belekóstolhattunk, a térség hagyományos étkeit, a kézi működtetésű, vaslapon sült csurgatós kenyeret, a tejföllel és sajttal bolondított tócsnit, palóc bográcsost, a füstölt tarjával készített sült babot a salgótarjáni Palóc Grillszövetség hozta el Sepsiszentgyörgyre. Hogy a herőce tulajdonképpen nem más, mint a nálunk is készített csörögefánk, a pirított ganca pedig azonos a dödöllével – Bozsik Lászlótól tudtuk meg. Utóbbi nem más, mint főtt, tört krumpli, só, bors, liszt keverékéből készült tészta, melyet kiszaggatnak, forró zsírban, kemencében sütnek piruló hagymával, túróval, tejföllel – így lesz igazán tartalmas étek. Azonos alapanyagokat használnak a krumplilaskához is, ezt azonban palacsinta nagyságúra nyújtják, sós vagy édes töltelékkel kínálják, szombaton szilvalekvárral társították.
Tovább fokozni az élvezeteket már csak a közeli vásárban lehetett, ahol borokat, szentléleki érlelt, friss és fűszerezett sajtokat, vajat, tejet kínáltak, de udvarhelyi füstölt, házias felvágottakat, mézet, lekvárokat, szörpöket, savanyúságokat, szárított gombát és teafüveket is ajánlottak, vöröshagyma-koszorút, tarka és fehér szemű bivalypaszulyt, színes dísztököt is vásárolhattunk. Egyedi vásárfiának bizonyult az illatpárnába rejtett levendula és citromfű, de kóstolhattunk levendulateát, s játszani ajánlották az ördöglakatot, volt díszes és hagyományos mézeskalács, népi és fából készült gyermekjáték is. Népi motívumokat őrző varrottasok, bőr és kerámia használati tárgyak, ékszerek, hangszerek mellett kádár, fafaragó és fazekasmester portékáiból választhattak a látogatók.
