Az éremnek azonban két oldala van – hallani a községvezetők válaszát –, nekünk, akik sokkal később foghattunk a bajok orvoslásához, azt is el kell végeznünk, amit az előttünk valók ránk hagytak!
– Ismert, hogy Haraly lakóinak jelenleg az ivóvíz bevezetése a legfontosabb, hiszen megöregedtek az udvari kutak, megkörnyékezte a helyenként szennyezett talajvíz – jeleztük Cseh Józsefnek, akit a Magyar Polgári Párt színeiben választottak Gelence község polgármesterének.
– Szolgálatba léptemkor is tudtam ezt – felelte –, de  gombnyomásra eddig megoldani nem sikerült. Úgy határoztunk, hogy a községközpont vízhálózatára rákötjük Ha­ralyt, a nagy tervezetben szerepel is. Sokféle oka van annak, hogy ez mindmáig nem valósulhatott meg. Ahogy a szennyvízelvezetés sem teljes mértékben, Gelencén is csak a település egyharmadát fedi le a csatornahálózat. Időközben azonban változások is történtek. Gelence Eger nevű településrészén kerek egy kilométer hosszú útszakasz korszerűsítésére a Leader-programnál megnyertük az uniós pályázatot, s hogy azt kivitelezhessük, azon a  szakaszon  kell  sürgősen lefektetnünk a víz- és a csatornahálózatot, ennyire futja idei költségvetésünkből. Tudom, hogy a lakosság az ígéret teljesítésére vár, ez ugyanis a választási programom része volt, de idén esetleg csak megkezdeni tudjuk a munkát, s jövőben felvinni a vizet, ahogy ígértem, a haranglábig. Jó volna, ha jövőben a haralyi ivóvízhálózat is bekerülhetne egy integrált pályázatba, ami megoldaná a helyzetet, s akkor Haraly felé is elkészülhetne az aszfaltos út.
– Mi a sorsa annak a Bereck–Kézdi­martonos–Ozsdola–Hilib útvonalon és Ge­lencén áthaladó műútnak, amelynek munkálatai abbamaradtak, s amelynek végpontja Zabola lenne?
– Úgy néz ki, hogy folytatjuk. Pénzt utaltak a Hilib területén áthaladó 950 méteres aszfaltozatlan szakaszra, ezt be kell fejeznünk, hogy a projekt ezen szakaszát lezárhassuk. S hogy valami jót is mondjak: sikerült megtartani erre a tanévre is a lassan kihalófélben levő Haraly település ősi iskoláját. Bekerítettük a haralyi temetőt, és bejáratához új székely kaput építtettünk. Hamarosan visszaállítjuk a falu bejáratához a felújított falukeresztet is.
A falu hangja
Haralyban Szőke Tibort kerestük, aki az RMDSZ színeiben falufelelős a gelencei tanácsban.
– Kényelmetlen falufelelősnek lenni olyankor, amikor mindig a változásokra kell várni. Eddig két falugyűlést is tartottunk a gelencei községvezetés jelenlétében, de nagyon sajnálom, hogy az ígéretek a jelzett okok miatt ebben az évben sem váltak/válnak valósággá. Túl azon, hogy rendeztük a temetőt, ami egy valóságos történelmi emlékhely, sajnálom, hogy a haralyi ravatalozóból sem lesz egyelőre semmi. Eddig csak a helyét sikerült kijelölni a temetőben, amit ingyen és bérmentve felajánlott a katolikus egyház. S mert az esztendő nem jár ólomlábakon, a haralyiak remélik, hogy 2015. számukra valóban a változások éve lesz.
Távozásunkkor jutott tudomásunkra, hogy a faluban újraalakult az RMDSZ helyi szervezete Fejér László Ödön felső-háromszéki parlamenti képviselő jelenlétében, és egyhangúlag a fiatal Szőke Tibor Barnát választották meg elnökéül. 
Hilibben sem rózsás a helyzet
Jó és lehangoló hírek keveredtek a faluban, s ami legrosszabb a riporter számára: nehezen nyílik vallomásra a hilibi ember. A megyebírónét kerestük, mert érdekelt volna egy kis nyers rózsabogyólekvár, hiszen hamarosan kopogtat a tél.
– Jaj, ennek is hamar befellegzik – mondta, sorolva az okokat, miszerint a falu feletti terjedelmes legelő után területalapú támogatást igényelt a közbirtokosság, s annak törvényes rendje és módja szerint el is végezték a legelőterület takarítását, melynek számos vadrózsabokor esett áldozatul. Márpedig a hilibi asszonyok, akik a lekvárkészítés kiváló mesterei, nem mehetnek el mérföldekre a bogyószedés nehéz feladatát végezni. Egy-egy személy már csak egy-két veder bogyót tud gyűjteni itthon.
Otthon találtuk a ház urát, a helybeli katolikus egyház gondnokát, Osváth Gézát, aki elmondta, hogy bekerítették a Keresztelő Szent Jánosra felszentelt templomot, bejáratához szép székely kaput építettek, és a templom elé helyezték a magyar szabadságharc s a két világháború helyi áldozatainak emlékkeresztjét. Kivitelezője a kézdiszentkereszti Bartalis Béla, Bereczi István gelencei plébános szentelte fel az idei búcsúkor, Hilib ugyanis – egyházi szempontból – a gelencei materhez tartozik. Az egyházi élet meneget, de sajnos, a hilibiek nem kapták vissza maradéktalanul jussukat – folytatta a gondnok –, mintegy 6 hektárnyi földterület visszajuttatására várnak, s hogy kimérjék 14 hektárnyi növekvő sarjerdőjüket is.
Hilibben, mert délebédre szólt már a harang, az iskolába siettünk. Tóth Réka tanítónő elmondta, egy összevont osztályt tanít, amelyben nincs negyedikes tanuló. Két harmadikos, két másodikos, három elsős és egy előkészítős kisdiák jár ide, mindenki szófogadó és kedves, nem hiányoznak, szeretnek tanulni, és nem látják kárát, hogy összevont osztályba járnak, mert a kicsik sok mindent megtanulnak már a nagyobbaktól. Ennek bizonyítéka, hogy azok a gyerekek, akik Ozsdolára mentek ötödikbe, majdnem mind jól haladtak, majdnem mind első tanulók lettek. Enyhe növekedés is tapasztalható Hilibben, tizenkét óvódást tanít-nevel Cseh Szidónia, aki Gelencéről ingázik.
A falu szája
Nem mindenki adja nevét a megfogalmazott panaszok mellé, de sorolják a bajokat: Hilib Ozsdola mostohagyermeke, miért nem aszfaltozzák le a bekötőutat és a Gelence felőli  szakaszt? Máig vakolatlan a kultúrház épülete, az ozsdolai tanács nem segíti a hilibi egyházat, zavaros a földvagyon tulajdonjogi helyzete, a községvezetés hilibi területet sajátított ki az ott megalakított szarvasmarha-tenyésztő egyesület számára, hiába a tanácsi határozat, mert a juhok most is járják-tarolják a mezőt, jobb lenne, ha Gelencéhez tartoznának, egyházilag is mindig odatartoztak.
A sort Gál Etelka folytatta, aki elmondta, nem elég, hogy lélekszámában morzsolódik fel a falu, még a most élők között sincs összetartás, pang a kulturális élet, romlanak-porladnak a határkeresztek, s így feledésbe merül a múlt. Mindezeket leírta, s egy petícióban elküldte a községi tanácsnak, de sajnos, választ nem kapott!
Nem ismeretlenek a felsoroltak Hilib község tanácstagjai számára. Vitályos Emíliával és Tóth Lajossal is meghánytuk-vettük a gondokat. Brînduş Dendyuk Silvestru ozsdolai polgármester pedig elmondta: örvend, hogy a lakosságot foglalkoztatják a közösségi dolgok, de megesik, hogy foghíjas az információ, ugyanis a bekötőút aszfaltozására előrelátott pénzalap a Boc-kormány leköszön­tével elúszott, de azóta két alkalommal javíttatták a szóban forgó utat, a Gelence felőli kopaszon maradt szakaszt hamarosan aszfaltozzák, a kultúrház külső tatarozására már megkötötték a szerződést, s amíg tart a jó idő, levakoltatják. Bár a hilibi egyházközség nem Ozsdolához tartozik, arra is találtak megoldást, hogy jövőben anyagi segítségben részesítsék a hitközösséget. Mindezek bizonyítják, hogy Hilib nem mostohagyermekünk – szögezte le az elöljáró.
Tóth Lajos közbirtokossági elnöktől a rábízott vagyon helyzete, kezelése felől érdeklődtünk, amely nagyon fontos anyagi forrása az egyre inkább szegényedő kistelepülés lakóinak.
– A legelőterülettel együtt 867 hektár a vagyonunk – mondta –, s ebből 674 hektár erdős terület. Ettől az évtől új üzemtervvel dolgozunk, melyet hektáronként 10 euróért készíttettek el. A régi terv alapján a tavaly kivágtunk 2375 köbméter fát. Minden hektár után egy köbméter tűzifát vagy annak  árát osztottuk ki a tagoknak. Ebben az évben már beültettünk 4,5 hektár területet fenyőcsemetével, meg is kapáltattuk, és mintegy húsz hektáron elvégeztettük a gyomirtást a kishilibi cigányokkal, hogy lábra kaphasson a születő erdő.
– Mi a helyzet a helybeli egyház még visszajáró erdőjussával? – kérdeztük.
– A térképen benne van a mi területünkben, de nem jöttek még ki a hivatalosságok, hogy kijelöljék és úgymond kiadják a tulajdonba helyezést. Azért nem oldódott eddig meg, mert az ilyen ügyek végzését központilag letiltották, s most pedig ismét meg­hosszabbították a rendelkezés határidejét.
A tapasztaltak csupán villanások a kis falvak életéből, s a lakossággal együtt reméljük, hogy a következő esztendő eredményekben gazdagabbra kerekedik.