Az inflációt meghaladó mértékben, öt százalékkal emelnék a nyugdíjakat jövőre, növelnék a családtámogatást, a minimálbér a jelenlegi 900 lej helyett 975 lej lesz januártól, októbertől már csökkentették a társadalombiztosítási járulékot.
Kedvezményes hitelprogrammal lendítenék fel az új autók piacát, több ezer kilométer autópálya és gyorsforgalmi út építését vették tervbe, a kormány bőkezűen utal ki pénzt útjavításra megyei, helyi önkormányzatoknak – a hatalom legújabb ígéreteit, intézkedéseit látva azt gondolhatnánk, dübörög a román gazdaság, beköszöntött végre a jólét, következik az aranykorszak.
Sajnos, nem így van, a statisztikai hivatal épp a napokban erősítette meg korábbi becslését: recesszióban a román gazdaság. Csakhogy javában folyik a kampány, a szocialista hatalom pedig osztogatás, az államkassza kimerítése révén kívánja mozgósítani szavazótáborát. Az ígéretek, a beharangozott jóléti intézkedések mögött így több a kérdőjel, mint a bizonyosság, és inkább szolgálnak kampánycélokat, mint a társadalmi igazságosság elvét. A nyugdíjak ötszázalékos növelése például korántsem elegendő ahhoz, hogy a létminimum határán tengődő kisnyugdíjasok számára méltányos megélhetést biztosítsanak, a katonatisztek, volt szekus besúgók amúgy is magas juttatásai ellenben tovább növekednek. A társadalombiztosítási járulék csökkentése jól jöhet a vállalkozásoknak, de továbbra sem biztos, hogy fenntartható – s ha bebizonyosodik, hogy nem, komoly gondok adódnak majd a nyugdíjrendszerrel. A minimálbér emelése szintén kétélű fegyver: számos vállalkozás nem bírja meg a növelést, így az intézkedés munkahelyek megszűnéséhez, a feketemunka további terjedéséhez vezethet. Autópálya-építési tervekből sokat láttunk már, de kevés valósult meg, és az sem túl biztató, hogy a jelek szerint a hatalom letett az észak-erdélyi sztráda Marosvásárhely és Brassó közötti szakaszának megépítéséről. Az új gépkocsik vásárlását célzó kedvezményes hitelprogram talán lendíthet valamelyest az autópiacon, és közvetett módon elősegítheti a munkahelyek megőrzését az autóiparban – ennek hatásai azonban csak később mutatkozhatnak meg. Az önkormányzatoknak kiutalt kormánypénzek arról tanúskodnak: az elnökválasztás előtti hetekben akarnak eredményeket felmutatni, polgármestereket a maguk oldalára állítani, mert szükség lesz minden szavazatra a mindent eldöntő küzdelemben.
De vajon mi marad a jólét illúziójából a választás után?