Ha hinni lehet a legendának, Gábor Áron már az 1848. október 16-a és 18-a között zajlott agyagfalvi székely nemzeti gyűlésen elmondta, készítene ágyút, hiszen felmérte ő is, a tapasztalt katonai vezetők is: kaszákkal-kapákkal nincs értelme szembemenni a császári hadsereggel.
Felajánlását senki nem vette komolyan, az akkori nagy nekibuzdulásban a székelyek hamarost négy dandárt felállítva a hadba szállás mellett döntöttek, hogy néhány kisebb győzelem után súlyos vereséget szenvedve, november végére egész Erdélyből csupán Háromszék álljon ellen a császári hadaknak.
Nem az agyagfalvi nagygyűlésen elfogadott, utólag nyilvánvaló: elsietett, hibás döntésre való emlékezés miatt időzítette a Gábor Áron Ünnepet Rendező Bizottság szombatra, október 18-ára a székely nemzet hőséről szóló tudományos ülésszakot, illetve a felkért történészek által összeállított, hiánypótló kötet bemutatását. Hanem azért, hogy az V. Székelyföld Napok kiemelt eseményeként, megfelelő idő- és térbeli környezetben – hol máshol, mint az egykori Székház Gábor Áronról elnevezett termében, hol az agyagfalvi események után egy hónappal immár meghallgatásra talált a Lesz ágyú! kijelentés – olyan információkhoz juthasson a székely nemzet hőse iránt érdeklődő közönség, melyeket sem történelemkönyvekben, sem az eddig megjelent szakirodalomban nem találhat.
És bár a történészek célja nem a mítoszok rombolása, hanem a tények tálalása, azt is el kell mondani: Gábor Áron életéről, munkásságáról, szerepéről Háromszék önvédelme során több legenda kering, mint amennyi a valóság – ennek megismerésére szolgálnak a magyarországi hadtörténészek és háromszéki történészek változatos tematikájú előadásai, de jelentős szerepet kap az értekezleten Gábor Áron emlékezetének felidézése, vagy a háromszéki Gábor Áron-szobrok, emlékhelyek olykor fölöttébb tanulságos történetének bemutatása, illetve külön erre az alkalomra készült a Gábor Áron-ábrázolások művészettörténeti feldolgozását bemutató előadás.
