Ott, ahol a munka dandárja zajlik, ott, ahol megtervezik a jövőt, ott, ahol millió verejtékcseppel áztatják a kivitelezés, a beteljesülés útját, ott, ahol a munka fáradalmát nyugtázó zokszó veri fel a csendet. Testnevelők ők, sportéletünk szürke eminenciásai.

Vida Attila

,,A labdarúgó-edzői pályát dédelgettem sok ideig, hiszen a futball volt az első sport, amely lekötötte figyelmemet. Mint Kovászna labdarúgója elképzeltem, hogy remek focistákat nevelek a városnak, majd amikor megváltam a futballcsapattól, s a kézilabdások táborához csatlakoztam, csak a labda mérete változott, az edzői elképzelésem változatlan maradt, mert rájöttem, hogy szeretek az emberekkel dolgozni, s hogy ezt hosszú távon tudjam biztosítani magamnak, úgy döntöttem, testnevelő tanár leszek. Testnevelő már azért is, mert a sport, a mozgás a betegségek megelőzésének egyik fontos eszköze, s ebben a túlmodernizált mai világban a technika valósággal fogságában tartja az embereket, különösen a gyerekeket, szabad idejük nagyon nagy részét a számítógépek előtt töltik, s ez oda vezetett, hogy hatvan százalékuk súlytöbblettel küszködik. Ezen segíteni kell."

Névjegykártyája

Kovásznán született 1980. február 27-én. Édesapja, Ödön testnevelő tanár, fiatal korában remek kézilabdázó, ezen belül gólgyáros, édesanyja, Erzsébet nővér. Attila nőtlen. Az I—IX. osztályt Kovásznán a Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpontban végezte, a X—XII.-et a sepsiszentgyörgyi Kós Károly Iskolaközpontban. A kolozsvári Babeş—Bolyai Tudományegyetem testnevelés és sport karán szerzett tanári oklevelet, itt mesterizett 2005-ben. Kézilabdára szakosodott. Tanári pályafutását Szovátán kezdte, ma a Kós Károly Iskolaközpont-ISK tanára.

Sportpályafutását labdarúgással kezdte, kézilabdával folytatta, a sepsiszentgyörgyi B-osztályos csapat játékosa volt. Alig hároméves tanári pályafutása — az is két városban — alatt nagy eredmények elérésére nem volt ideje. Jelenlegi csapatával, a Madison Travel Junior ifjúsági III-as korosztályú együttesével másodikként jutott túl a csoportmérkőzéseken, bejutott a középdöntőbe, ahonnan már csak egy lépés a döntő.

,,Életfilozófiám?... Úgy éljünk e világban, hogy másoknak is helye legyen, s közben arra törekedjünk, hogy valami jót, valami maradandót hagyjunk magunk után. Olyant, ami másoknak is örömet szerez, ami másoknak is jó, másoknak is a hasznára válik."

S hogy az előbbi gondolat ne csak szépen csengő összetett mondat maradjon Attila életében, arra adottak az első feltételek, hiszen „szervezőkészsége, kreativitása a munkában" erősségei közé tartozik. Jó kommunikációs készsége segíti az emberi kapcsolatok kialakításában, építésében, s ha valamivel kapcsolatosan nemtetszését kell kifejeznie, azt igyekszik építő jelleggel megtenni, mert meggyőződése, ez jobb, eredményesebb lehet, mint a kemény ledorongolás. Az embereknek kell érteniük a szép szavakból. Akárcsak maga is, amikor esténként megfuttatja a nap eseményeit, saját tetteit, nem, ő sem húzódhat meg csendben az elkövetett hibák mögött, azokat jó beismerni, s jó szembenézni velük, hogy még véletlenül se ismétlődhessenek meg.

,,Sepsiszentgyörgy sportéletéről nem szívesen beszélek, de ha mégis kell, akkor hadd mondjam el: hiányzik a vezetése, s éppen ezért fokozott széthúzás jellemzi. A város, a megye anyagi támogatása is a részrehajláson alapszik, egy-egy sportágat a mások kárára támogatnak, s ami a legnagyobb baj, nem biztosítják a helyi fiatalok, tehetségek érvényesülésének feltételeit.

Az iskolai sportunk nagy hibája a túlzott eredménycentrikusság. Hej, pedig ebben a korban a játék a fontos. A sok-sok játék s a vele járó mozgás. Eddig kevés volt a rendezvény, most a diákolimpiával túl zsúfolt lett, és túl fárasztó. Hiányzik belőle a jó átgondolás, a jó szervezés.

A célom? Ittmaradni Sepsiszentgyörgyön, s megpróbálni újraéleszteni, majd építeni a férfi kézilabdát."

Sok sikert hozzá!