2014. szeptember 13-a óta hatalmas méretű székely kapu díszíti a törökországi Izmit Múzeum parkjának bejáratát. Nagy megtiszteltetés ez minden magyar ember számára, éljen bárhol is a világon. Mert nem akármilyen hely és kapu ez.
Tölgyfa oszlopai a Hargita alji Lövétéről, a galambdúcos rész fenyődeszkái Zágonból, a zsindely Gelencéről származik. A Haszmann testvérek alsócsernátoni faragóműhelyében vált szemet gyönyörködtető székely kapuvá, és székely emberek szerelték össze az ideszállított részeket.
E kapunak lelke van. Amikor a székely ember kivágja a fát, megsajnálja és faragni kezdi. Addig faragja, míg belefaragja a fába a lelkét. E kapu a székely emberek és minden magyar ember lelkét hozta ide, mert közadakozásból készült. Hargita, Kovászna és Maros megye önkormányzata és közbirtokosságai, közművelődési egyesületek, civil szervezetek és magánszemélyek anyagi és erkölcsi támogatásából, a székely emberek lelkéből állt össze. Napjainkban a székely-magyar identitás nagykövete a Kárpát-medencében, sőt, az egész világon.
Nem akármilyen kapu ez. 2011. augusztus 25-étől három éven át Isztambulban a Boszporusz európai partján, a Boszporuszt átívelő két híd felezővonalán, a Magyar Kulturális és Baráti Társaság által bérelt ingatlan udvarán állt. Az épület közben  gazdát cserélt, az új tulajdonos által kért bért pedig a támogatásokból élő szervezet nem tudta megfizetni. A társaság elköltözött, a székely kapu pedig a Magyarok Székelyföldi Társaságának beleegyezésével, mely a kaput készíttette, Izmitbe került. Így az Antalya közeli Macarköyt leszámítva, ahol van egy gyalogkapunk, ez Ázsia egyetlen székely kapuja. Párját ritkítja az is, hogy az Európából Ázsiába áttelepített kaput kétszer avatták fel, és olyan személyiségek mondtak avatóbeszédet, mint dr. Kadir Topbas, a húszmilliós Isztambul főpolgármestere és Mátrai Márta, Magyarország parlamentjének első alelnöke.
Izmit Törökország  több mint 200 ezer lakosú városa. Bihtynia királya, Nikomédész alapította  i. e. 262-ben, Diocletianus császár idejében a Keletrómai Birodalom fővárosává vált, s Róma, Antiochia és az egyiptomi Alexandria után az ókor negyedik legnagyobb városává fejlődött, melynek lakossága 305-ben meghaladta a százezret. A Márvány-tenger legkeletibb részén fekvő város egy népszerű török édesség, a pismaniye hazája is. Gyorsan növekvő  gazdasága miatt az „anatóliai tigrisek” sorába tartozik.
Számunkra különös jelentőségű a Kocaeli városagglomerációhoz tartozó Izmit, mert itt élt száműzetésben  Thököly Imre  kuruc fejedelem feleségével, Zrínyi Ilonával és kíséretével. A szultán 1700. január 26-án kelt fermájában Thökölynek az Aladag-hegység lábánál, az ún. Cicek Meydanin, Izmittől húsz kilométerrel keletre egy földbirtokot  adományozott. Ez a birtok, melyet annak idején Magyar hegynek, ma Karatepének neveznek az itteniek, biztosította a bujdosók megélhetését. Thököly Imre itt halt meg 1705. szeptember 13-án, és az örmény temetőben temették el. Zrínyi Ilona 1706-ban hunyt el. Mindkettőjük holttestét 1906-ban Magyarországra szállították, Thököly Imrét a késmárki evangélikus, Zrínyi Ilonát a kassai Szent Erzsébet templomban temették el.
Hozzánk, erdélyi magyarokhoz és székelyekhez – akik ma is megmaradásunkért küzdünk – különösen közel áll a gyermek- és ifjúkorát Erdélyben töltő Thököly Imre személye Zrínyi Ilonával együtt, akiknek élete a hazáért folyó küzdelemmel telt el. Emlékük felelevenítésére ejtünk néhány szót róluk.
Thököly Imre 1657. szeptember 25-én született Késmárkon. Apja Felvidék egyik leggazdagabb földesura, aki részt vett a Wesselényi-összeesküvésben, ezért jószágvesztésre ítélték. Apja halála után az elárvult tizenhárom éves Thökölyt Erdélybe menekítették, ahol Teleki Mihály kancellár vette pártfogásába. Eperjesen, majd Nagyenyeden tanult. Kamaszként kapcsolatba kerül az Erdélybe menekült és a Habsburg Birodalom elnyomása ellen harcoló bujdosókkal, 1678-ban  élükre állt. A huszonegy éves Thököly Imre a kuruc seregek vezetőjeként kiváló hadvezéri tehetségről tesz tanúbizonyságot, és hatalmas győzelmeket arat. 1682-ben feleségül veszi Zrínyi Ilonát, I. Rákóczi Ferenc özvegyét. A házasság révén kezébe került óriási birtokok növelték anyagi lehetőségeit. Kassa bevétele után létrehozta a három részre szakadt ország rövid életű negyedik államát, amely az erdélyi határtól a Garamig terjedt. 1682-ben a szultán királyi címet adott neki, de ő csak a Felső-Magyarország fejedelme titulust használta. Apafi halála után, 1690-ben a zernyesti csatában török-tatár csapatok segítségével megszerezte Erdélyt, elfogta Heister tábornokot, és török támogatással Erdély fejedelmévé választották. Két hónap múlva a császári csapatok kiszorították Er­délyből. Thököly a török seregben harcolt tovább a Habsburgok ellen. Az 1699-es karlócai béke kimondta száműzését. A  Porta 1701-ben híveivel a kis-ázsiai parton Nikomédiában (Izmit) te­lepítette le.
Zrínyi Ilona 1643-ban született. Sokat lovagolt, edzette testét, jól bánt a nyíllal is, elsajátította a sütés, főzés, hímzés tudományát, sokat olvasott, hat nyelven beszélt. A különlegesen szép és művelt grófkisasszony hamarosan eladósorba került. Édesanyja a  hatalmas felvidéki birtokkal rendelkező I. Rákóczi Ferencet tartotta a legalkalmasabbnak férjnek. A pompás esküvőre 1666. március 1-jén került sor Makovica várában. Kettőjük boldogsága nem volt tökéletes és tartós. Elveszítette első gyermekét, a Wes­selényi-összeesküvés leleplezése után a család több tagját kivégezték vagy száműzték, majd 1676-ban meghalt a férje. A gyász, a tragédia, a fájdalom azonban nem gyengítette el Zrínyi Ilonát. Rendkívüli diplomáciai érzékkel elérte, hogy gyermekei gyámja legyen, és helyettük viselhesse a Rákóczi család közjogiméltóság-címeit. Sáros vármegye ispánjaként nagy odafigyeléssel kezelte a csaknem kétmillió katasztrális holdat kitevő birtok gazdasági ügyeit. 1672-ben megszülte Julianna nevű kislányát, négy év múlva pedig a borsi kastély emeletes sarokszobájában világra jött az áhított trónörökös, II. Rákóczi Ferenc. A „szép özvegy” 1678-ban megismerkedett Thököly Imrével, a szimpátia kölcsönös lett, és hamarosan szerelemmé változott. 1682. június 15-én a munkácsi vár kápolnájában a 39 éves, feltűnően szép katolikus özvegy örök hűséget esküdött a 25 éves, jóképű, magas, nőtlen, evangélikus Thököly Imrének. 1685-ben a császári hadak vezére, Caprara egymás után foglalta vissza a felvidéki városokat, és Munkács várát is ostromgyűrűbe fogta. A megerősített vár azonban tartotta magát. A hős asszony három éven át (1685–1688) férfias bátorsággal állt a várvédők élére, irányította a harcokat, az ellátást, gondot viselt a sebesültekre, és óvta a vár lakóinak életét. Francia és holland újságok címlapjain jelent meg a hír: „Rakotzy hercegnő nem adja meg magát”, „Zrínyi Ilona Európa legbátrabb asszonya”. Hősies helytállásáért még a szultán is kitüntette. Ő az egyetlen nő, aki a törököktől valaha ilyen kitüntetést kapott. Az ifjú fejedelem számára életre szóló élményt jelentett édesanyja elszántsága, helytállása, lelkiereje és bátorsága. Végül is a várat feladta, és elindult Bécs felé. Itt gyermekeitől elszakították, soha többé nem találkoztak. Sikerült elérnie, hogy a Thököly által elfogott Heissler tábornokért és Doria ezredesért cserébe 1692-ben elengedjék, hogy társuljon száműzött férjéhez. A bujdosás éveiben szerető, gondoskodó feleség volt. 
Nemzedékek tudatába fokozatosan beépül emlékezetük. 1906-ban újratemetik, 1908-ban megjelölik Thököly egykori sírhelyét, 1954-ben a budapesti Hősök terének jobb oldali oszlopsorában elhelyezik 2,8 méteres bronzszobrát, 2005-ben a síremlék megmaradt darabját felállítják az izmiti Seca-parkban, 2008-ban ugyanitt létrehozzák a Thököly Imre Múzeumot, 2009-ben Karatepén utcát neveznek el róla. A múzeum kertjében egy mini-Magyarországot terveznek, amelyben valódi patak folyik a Duna és a Tisza helyén. A méretarányos modellben helyet kapnak az ország legjelentősebb városai, épületei, sőt, a mai határokon kívüli fontos települések, közük a székelyek fővárosa, Marosvásárhely is.
Jelenleg Isztambulban nincs székely kapu. A szunnyadó emlékezet viszont arra késztet, hogy itt is eloszlassuk az árnyékot. Ma már kevesen tudják, hogy a II. Rákóczi Ferenc vezette, Franciaországból (Marseille) Törökországba érkező bujdosók huszonnégy napos hajóút után nem Rodostóban, hanem a Dardanellák (Canakkalle) európai partján fekvő Gallipoliban (ma Gelibolu) értek partot 1717. október 10-én. Innen két év, hat hónap és öt napig tartott az a szárazföldi út, melyet lovas szekereken és lóháton tettek meg Yeniköyig. Aztán ismét hajóval folytatták útjukat Rodostóig (hat nap), ahol 1720. április 21-én értek partot. A trákiai út állomásai: Gelibolu (12 nap), Edirne (291 nap), Büyükdere (29 nap), Yeniköy (510 nap) és Beykoz az ázsiai oldalon (58 nap). A több mint 30 ezer lakosú Yeniköy a 20 ezres Büyükderével, valamint Tarabyával együtt (Bercsényi Miklós hajdani szálláshelye) ma Isztambul Sariyer nevű kerületének része. A Magyarok Székelyföldi Társasága közösen a Magyar–Török Kulturális és Baráti Tár­sasággal és a helyi önkormányzattal ide állít székely kaput 2015 szeptemberében.
Az izmiti Seca-parkban felállított székely kapu addig is figyelmeztet, hogy a Thököly Imre által elindított harc még nem ért véget. Napjainkban az idegenbe szakadt végeken folyik a küzdelem. Ez a hely tudatosítja bennünk, hogy jogos harc sosincs hiába. Ha elbukik, akkor is ért valamit. Veresége nem semmisítheti meg az okokat, amelyek kiváltották, a törekvéseket, amelyekért annyi ember vállalta és vállalja ma is a küzdelmet. A forradalmat kiváltó szándéknak, egy nagy közösség érdekének, céljának a vereség után is tovább kell élnie az utódokban.