A kilyéni unitárius templom orgonájának történeteEgy elveszett műemlék nyomában

2014. október 21., kedd, Faluvilág

Egy különleges adat fordította a figyelmemet a kilyéni unitárius templom orgonája felé. Dávid István Műemlék orgonák Erdélyben című könyvében ezt a megjegyzést teszi Kilyén esetében:  „Csak egy orgonaszekrény van a XVIII. századból.”

Ez felcsigázta kíváncsiságomat, mert eddig még nem találkoztam ilyen „öreg” hangszerrel a tanulmányozott unitárius templomok orgonái között. Meg voltam győződve, hogy ha az orgona működött a 19. század elején, akkor az 1827-es püspöki vizitációs jegyzőkönyvben szerepelnie kell. Ott viszont ez olvasható: „Az éneklő Pulpitus a Napkeleti bütbe helyeztetett.” Tehát nem volt orgona. De akkor miért írta a neves orgonaszakértő a fenti állítást? Erre próbáltam választ keresni az orgona történetének felderítésével.
1894-ben az akkori helybeli lelkész, Ferencz Lajos megírta a meglévő források alapján az egyházközség rövid történetét. Ebben említi, hogy 1784-ben „minden elégett”, tehát kevés a valószínűsége, hogy az esetleg létező orgona megmaradt volna. Tovább olvasva a bejegyzéseket, megtaláljuk az orgona készítésének évét: „1839-ben készült az Ekkla költségén egy öt mutatios orgona.” A levéltárban található megsárgult iratok között találtam egyet az orgona építésével kapcsolatban. Ez a nyugta az orgona építéséhez szükséges pénz beszerzésének nehézségeiről szól: az egyházközség bérbe adta szántóföldjeit a szükséges összeg begyűltéig. A Székely Sándor püspök által vezetett vizitáció pontos felmérést készít az egyházközség javairól, az 1852-es jegyzőkönyvben ez olvasható: „Öthang változatu orgona Ekkla költségén vetetett 839-be.”
Az orgona hamarosan javításra szorul. A javítómester-keresés hosszadalmas, de talán a javításhoz szükséges pénz összegyűjtése még nehezebben megy: „...az Isten­tiszteletet ékesítő orgona tsak nem használhatatlan, mely hangszer kijavíttatására tsak megyéinknek kel tulajdon zsebeikből fedezni”. A helybeli lelkész, Baka György „harmincz darab cs. kir. ezüst huszasakat” ajánl fel erre a célra. Az egyházközség tagjai közül többen is ajánlottak pénzt az orgona javítására. Októberben beérkeztek a megígért összegek, de még mindig pénzhiánnyal küszködött az egyházközség: „Megyénknek szükségei vannak Cs. Kir. Adófizetésre- továbbá ezenkivül még az Orgona-tsináló mester embernek kellő illeték” – áll a jegyzőkönyvekben.
1875-ben csak az orgonaszíj cserélésére telt: „e. Orgona szíjjért 2Ft 80 Kr.”
A javítás egyre sürgősebbé válik, mert rá egy évre, 1876-ban, a vizsgálószék hiányokat tapasztal „az orgona fúvójában és szélládájában, melyek haladéktalan kijavítását ezennel megrendeli”. A javításról 1877 augusztusában tartott gyűlés jegyzőkönyvében tesznek említést, amelyet többek között az orgonamester is aláírt: „hogy orgonánk rossz és romlott állapotba lévén s ennek helyre állítása tanáltatott al Dobollyi Stefán Josef művész Úr ki elvállalta  ötven forintért”. Úgy tűnik, a javítás nem sokat segített az orgona állapotán, mert két évtizeddel később, 1890-ben ezt olvashatjuk: „az orgona tsak nem használhatatlanná vált. S anyagi viszonyaink megett minden jó akarata mellett sem képes olyan áldozatot hozni, hogy annak jó karba állítását helyrehozhassa.” Ezért megbíztak két embert, az énekvezér Nagy Sándort és Zsigmond Andrást, hogy adományokat gyűjtsenek. Decemberre összegyűlt a szükséges pénz: a listán 68 személy szerepel, a végösszeg 24 Ft. 50 Kr. A munkát ezúttal „Orgona készítő Homoród Almási Bartha György” végezte el, aki „az elromlott orgonát kijavította tizenöt forintért, tekintettbe vette az egyháznak gyenge anyagbéliek viszonyát, érdemét elismerve továbbá úgyszintén köszönetünket nyílvánítsuk s így jegyzőkönyvileg beiktatjuk”.
A századforduló után alig kilenc évvel, mivel „eléktelenedett”, az orgonát újrafestik. Viszont a festés nem tudja helyettesíteni az elengedhetetlen javítást. „Lelkész Tiszt. József Lajos úr kérésére Brassóból orgona készítő Csióflek Miklós úr a 3–400 éves orgonát megvizsgálván: annak kijavítását amennyiben uj fuvókat, uj billentyűket, takarítást tart szükségesnek végezni rajta, egyh. község fenn elősorolt javításért jutalmul 184 száznyolcvannégy kor-t ígért.” Nem tudjuk, hogy ez a javítás megtörtént-e, mert a pénzkiadásoknál nem jelenik meg, és semmilyen adat nem említi. Viszont itt látható az a vélhető elírás az orgona korával kapcsolatban, ami később a Dávid István által írt könyvben megjelenik!
Itt megszakad az eddig bőven dokumentált orgonatörténet. Valószínű, sokáig már nem működött, hiszen sorstársaihoz hasonlóan az első világháború idején az orgonasípokat innen is „rekvirálták”. Erről is van egy érdekes bejegyzés az egyházközség iktatókönyvében az 1919/59. szám alatt: „Fémközpont. Az orgonasípok a vasuton elvesztek. A vasut visszakeresi.”
A háború utáni években az egyház­község számbelileg és anyagilag annyira csökken, hogy képtelen javíttatni elhallgatott orgonáját.
Csak 1972-ben egy román nyelven készült leltári kimutatásban találkozunk azzal, ami az orgonából megmaradt: „Orgonaváz, 6 regiszteres volt, 80 százalékban romlott.”
És mintha nem lett volna elég ez a sok megpróbáltatás, az 1977-es földrengés hasz­nál­hatatlanná tette a kilyéni templomot. Az orgonaváz sorsa, sajnos, megpecsételődött. Török Áron sepsiszentgyörgyi lelkész levélben számolt be a püspökségnek: „A kilyéni leányegyházközség leltárán szerepel egy orgonaváz, ami meg is volt 1977-ig (50 lejes értékkel bejegyezve), de a földrengést követő ásatások-kutatások a kilyéni ifjúság vandalizmusát fokozták, s többek között ezt az orgonavázat is ledöntötték, s darabjait elhordták.”
Szomorú vége egy műemlék orgonának, amely több nemzedék hívőinek életét, imáját kísérte évtizedeken át. Tanúja volt az egyházközség lassú elapadásának, elsze­gényedésének, a féltő ragaszkodásnak, amellyel igyekeztek megmenteni, ameddig erejükből tellett.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 507
szavazógép
2014-10-21: Faluvilág - Kisgyörgy Zoltán:

Lelkészbeiktató Kálnokon

Gödri Miklós Szabolcs volt kálnoki református lelkipásztor távozása után a presbitérium és a gyülekezet egyhangú óhaja volt, hogy rendes lelkészükként fogadhassák az ideiglenesen beszolgáló Tóth Anna lelkipásztort, aki ezzel egyidejűleg a sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítvány otthoni gondozószolgálatának igaz­gatói tisztjét is ellátta. Beiktatását ünnepi istentiszteleten Incze Zsolt, a Sepsi Református Egyházmegye esperese végezte.
 
2014-10-21: Magazin - :

Vándor Éva és Reviczky Gábor Tolnay Klári-díjas

A magyar színház- és filmművészet szolgálatában nyújtott magas színvonalú és odaadó munkásságáért Vándor Éva Jászai Mari-díjas és Reviczky Gábor Kossuth-díjas színművésznek ítélte oda a Tolnay Klári Művészeti Díjat a Tolnay Klári Kulturális és Művészeti Egyesület elnöksége.