Most, mielőtt a tavasz zöldje jótékonyan elborít mindent, most kell szemügyre venni, hogy micsoda elvetemültségekre képes az embernek nevezett valami, aki társainak és az önfertőzésnek olyan technikáit dolgozta ki, hogy majdnem kimondatja velünk: megérdemli a sorsát.
Megérdemli, hogy cifrábbnál cifrább nyavalyák pusztítsák testét. A lelkét már nem kell pusztítani, mert ha van is neki, az romlott, maga is fertőzött. Másképp azt az irdatlan mennyiségű szemetet, mocskot nem zúdítaná a patakok, holt árkok partjára vagy bele a vízbe. Hidvégtől Köpec felé utazva láthatjuk, hogy micsoda szégyentelen, szemét nép vagyunk. A háztartási, ipari és kereskedelmi szemét ellepte az Oltból egykor kimetszett folyószakaszokat. Megkezdődött az olvadás, s a mélyebb részeken a szeméthegyekből kioldódó mérgező lé sötétbarnája kúszik az élő vizek felé, beivódik a talajvízbe, s az egész térség vízkészletét fogyasztásra alkalmatlanná teszi. Csak a közvélemény segíthetne abban, hogy a hitvány szemetelőket megvetésével közösítse ki. A szemét sok esetben látásra is azonosítható volt gazdájával, hiszen az elhasznált szivacsmosogatók százait csak a vendéglátóipar ,,termelheti", s a holt árok partjára kihordott üvegek is többnyire kocsmákból származhatnak. Persze, a gépkocsis világban tíz kilométerekre is kihordhatják a szemetet. Aki azt hiszi, hogy túlzunk, nézzen szét az Olt vizén át Szászmogyorós felé vezető út mellett. De vigyen magával hányás ellen valami gyógyszert.
