Már unalomig ismételt az az európai irányelv, miszerint 2021. január elsejétől minden használatba vett új – azaz a közeljövőben tervezendő – lakóépület energiaigénye közel nulla kell hogy legyen. A határidő közelsége ellenére mind a hatóságok, mind az építkezésben érdekelt szakemberek közömbösek az energiahatékony építkezés iránt. Mindezek dacára a III. Székelyföldi Fenntartható Építészet szervezőinek olyan szakembereket sikerült meghívniuk Sepsiszentgyörgyre, akik gyakorlati példákat, technológiákat ismertettek az energiahatékony építészet szakterületéről.
Köllő Miklós műépítész a környezetre figyelő, helyi sajátosságokat is figyelembe vevő építészet fontosságára világított rá. Ezt korszerű faépítészet létrehozása által látja megvalósíthatónak, ennek részeként a fát – mint a legfontosabb helyben megtalálható nyersanyagot – a régióban dolgozzák fel és építik be, ezzel is hozzájárulva a helyi gazdaság fejlődéséhez. Johannes Bertleff brassói műépítész két lepusztult épület felújításának példáján keresztül mutatta be, hogy miként kelhetnek életre hanyatlásnak indult épületek. A helyi erőforrások felhasználását hangsúlyozva esettanulmánnyal szemléltette, milyen arányban sikerült helyi anyagokat és munkaerőt alkalmazni a felújítás során, majd Várday Zsolt csíkszeredai műépítész a 2011-es siklódi faluképvédelmi felmérés tanulságairól számolt be.
A Solar Decathlon Europe kétévente megszervezett, nemzetközi egyetemek között zajló innovációs verseny, melynek célja, hogy a csapatok a piaci szereplőkkel együttműködve kizárólag napenergiát hasznosító, könnyűszerkezetes épületet húzzanak fel, melyet a verseny során tíz kritérium alapján pontoznak. A 2012-es versenyre nevezett Prispa-házat Pierre Bortnowski, majd az idei versenyre nevezett EfdeN nevet viselő házat Mihai Toader-Pasti mutatta be. A verseny talán legfontosabb hozadéka, hogy az egyetemisták korszerű építésgyakorlati szemléletet sajátítanak el, némiképp orvosolva így a hazai oktatási rendszer egyik hiányosságát.
Gelesz Adrienn budapesti építészmérnök az épületszimulációs analízist ismertette, melynek segítségével rámutatott egyes építkezésben alkalmazott megoldások energiahatékonyságára. Számításai szerint a légtömör építkezés, a háromrétegű hőszigetelő üvegezés és a hővisszanyerős szellőzés többletköltsége térül meg leghamarabb. Ugyanez a három elem képezi a passzívház minőségbiztosításának alapelveit is, melyről három előadás is szólt. Kádár Ferenc kolozsvári építőmérnök a blower-door mérést mutatta be, mely során az épületet 50 pascal szívó-, majd nyomóhatás alá vetik, aminek következtében fellelhető a légszivárgások pontos helye. A mérés segítségével meg lehet találni az építési hibákat, jelentősen javítani a légtömörséget és csökkenteni a fűtési hőszükségletet. A Prispa-ház önkénteseinek tapasztalatára is alapozva – a kolozsvári egyetemek önkéntesei segítségével – épült fel a kolozsvári, EvoHouse nevet viselő öko-passzívház. A Marius Soflete építőmérnök és Szilveszter Szabolcs műépítész-hallgató által bemutatott ház előnybe helyezi a természetes anyagokat, azon az áron is, hogy azok nagyrészt külföldről származnak. Alulírott egy sepsiszentgyörgyi téglaszerkezetes passzívház részleteinek példáján keresztül mutattam be, miként lehet hőhídmentes és légtömör csomópontokat alkalmazni nem passzív épületeknél is. Az épület tervezési szakaszában elvégzett energiamérleg-számítás elengedhetetlen ahhoz, hogy gazdaságos épületet építsünk.
A konferencia előadásai során a résztvevők még hallhattak egy csíki építésű szalmaházról, melyet Lázár Attila mutatott be, valamint a következő – 2014–2020-as – uniós költségvetési ciklusban várható pályázati forrásokról Kelemen Haszmann Gábor előadásában. Szó esett természetes festékekről és szigetelőanyagokról, de korszerű, épületdiagnosztikában használatos mérőműszerekről is.
Az idei, immár harmadik alkalommal megszervezett konferencián a szervezőknek még változatosabb programmal sikerült előrukkolniuk, az információáramlás több előadó felszólalása szerint is a kolozsvárihoz vagy a bukarestihez hasonló volt. Mindezt úgy, hogy túlnyomórészt energiahatékonyságban és műemlékvédelemben érdekelt helyi szakembereket hívtak meg. A jövőre nézve azonban minden félnek, előadóknak, résztvevőknek, de talán leginkább a konferencia támogatóinak az lenne az érdeke – akár a rendezvény díjmentessé tételével –: elősegítsék, hogy az információk, tapasztalatok széles körben eljussanak a helyi szakemberekhez.
VARGA SZABOLCS építőmérnök