Fazakas Ildikó sepsiszentgyörgyi pszichológus az Ady Endre- és a Gödri Ferenc-gimnáziumban előkészítő osztályt kezdett gyerekek szüleinek tartott előadást. Az alábbiakban folytatjuk ennek szemlézését.
Hogyan segíthetünk gyermekünknek?
Adjunk időt az átmenetnek!
Az oviból az iskolába váltás óriási. Van, aki gond nélkül veszi az akadályt, van, aki ellenáll a változásnak. Figyeljünk a gyermekre, és reagáljunk érzékenyen a jelzéseire.
Fogadjuk el, ha gyermekünk valamiben gyengébben teljesít!
Az újdonsült diák számára az első és legfontosabb kihívás az iskolába való beszokás. Ha eleinte gyengébben teljesít, az nem jelent hosszabb távon kudarcos iskolai karriert, hiszen a gyermeknek meg kell tanulnia magát a tanulást is. Szidás helyett legyünk türelmesek, várjunk. Hosszabb távon úgyis kiderül, hogy mi az, amiben jobb és ügyesebb akár társainál is, és mi az, ami nehezebben megy neki. Fogadjuk el őt természetes adottságainak megfelelően, ne keltsünk benne felesleges szorongást és frusztrációt.
Iskolakezdéskor különösen fontos a nyugodt családi háttér, az, hogy a gyerek érezze, mindenben támogatja a család. Beszélgessünk vele, hagyjuk, hogy elmondhassa, kibeszélhesse problémáit, sikereit, estleges konfliktusait. Juttassuk sikerélményhez, dicsérjük, jelezzük, hogy mindig figyelünk rá, legyünk tapintatosak. Jó, ha az édesanya megérti, hogy az ölelése és biztonságot adó szeretete mennyire fontos, ezért azt kifejezi fizikailag és szavakban egyaránt.
A kisiskolásoknak különösen fontos az elegendő alvás: este nyolc körül illene ágyba kerülniük. Ha a nyáron kissé lazább volt a „menetrend”, fokozatosan álljunk át a korábbi lefekvésre.
Ne felejtkezzünk el az esti meséről, ez kulcsfontosságú, ugyanis a mese lényeges része lehet annak az esti rituálénak, amely lezárja a napot, amely megnyugtat, amikor ki lehet beszélni a feszültséget okozó történéseket is.
Egyes szülők úgy gondolják, hogy a gondoskodás kimerül a gyerek iskolai teljesítményének követésében. Ám az iskola olyan a gyereknek, mint felnőttnek a munkahely! A teljesítmény világán kívül is kell lennie életnek, a szülőt ne csak az érdekelje, hány piros vagy fekete pontot kapott a gyerek, hanem az is, hogy kedves-e a tanító néni, vagy sikerült-e már összebarátkozni a szimpatizált kislánnyal.
A kisiskolás korú gyereknek még lételeme a játék. Az iskola, vagyis a munka után szükséges, hogy a szülők és a gyerekek valamilyen közös játéktevékenységben vegyenek részt. Hogy milyen a jó játék? Tulajdonképpen bármi, ami nem a televízióhoz és a számítógéphez kapcsolódik.
Mivel az idegrendszeri fejlődés alapja a mozgás, nagyon fontos, hogy a gyerekek életében mind az úgynevezett nagymozgások (mint a futás vagy úszás), mind a finommozgások (mint például a rajzolás vagy egy blúz begombolása) jelen legyenek.
Fontos a játékos átmenet a gyerekfantázia és a megtanulandó fogalmak között. Ugyanis a gyerekek még konkrét képekben gondolkoznak, és nem lehet tőlük egyből elvárni azt a nagy váltást, hogy hirtelen elvont műveleteken töprengjenek.
A gyerek fejlődését a saját képességeihez kellene viszonyítani, és a visszajelzésnek mindig tartalmaznia kellene valami pozitívumot!
