Ma nincs forradalom. Ma már csak emlékezünk. Részt veszünk az ünnepi rendezvényeken, virággal, szál gyertyával, fáklyás menettel ellátogatunk az emlékjelekhez, főhajtással tisztelgünk, közösen énekeljük nemzeti fohászunkat.
Ha vagyunk elegen, talán megsejtünk valamit abból az erőből, amit a közösség jelent. És ha felidézzük az 1956-ban történteket, talán kicsit büszkébben húzzuk ki magunkat: mert az még ma is adhat reményt, ami akkor történt, hogy egy kicsiny ország szabadságra vágyó népe Dávidként szállt szembe a hatalmas Góliáttal.
Márpedig a közösség nyújtotta erőre, a reményre, a bátorságra ma is szükségünk van, hiszen az ’56-os eszmék valóra váltásáért ma is küzdenünk kell. Ki-ki a maga helyén, ki-ki a maga módján.
Itt, Romániában élő magyarokként ma is kérdezzük: beszélhetünk-e egyáltalán valódi többpártrendszerről, ha mindenik a kommunista bukaresti államhatalomból nőtt ki, különbséget alig észlelünk közöttük, ráadásul mindahány magyarellenes szólamokkal igyekszik voksokat szerezni? Megvalósult-e az egyenlőség elve, ha a bukaresti hatalom korlátozza anyanyelvünk, jelképeink használatát, szabotálja az állami magyar egyetem létrehozását, nemzetbiztonsági kockázatként tekint ránk? De velünk együtt kérdezhetik a többségi nemzet tagjai is: szabad-e igazán az ország, ha erőforrásait vezetői elherdálták, lakosságát kizsákmányolják, gazdaságpolitikáját nemzetközi pénzintézetek diktálják? Miféle jövője lehet az államnak, amelyet fiatalok tízezrei, százezrei hagynak el, hogy külföldön keressenek megélhetést maguknak? Milyen a nemzetközi megítélése egy olyan országnak, amelyet behálóz a korrupció, ahol a legfőbb kormánypárt vezetői sorra buknak le? Miféle demokrácia az, ahol a parlament védőfalat von az ügyészek célkeresztjébe került politikusok köré, a mentelmi jog pedig sokak számára mentőövet jelent, amellyel megúszhatják a büntetőjogi felelősségre vonást?
Persze, ma nincs forradalom, ma már csak emlékezünk. De talán ez sem kevés. Ha sikerül erőt, reményt merítenünk a múltból – jelenleg folyó és eljövendő küzdelmeinkhez.