Barót alpolgármestere, Szakács László a kommunista elnyomásnak és a szovjet csapatoknak ellenszegülő bátor magyar ifjak példamutatását méltatta, majd a mostani nemzedéket szólította meg: a haza ma nem életünk áldozását kéri, hanem nemzetünk gyarapítását, történelmünk és hagyományaink éltetését, hiszen általuk legyőzhetetlenné válhatunk. Magyarország csíkszeredai főkonzulátusát Hadászi Gabriella képviselte, beszédében azon erdélyieknek mondott köszönetet, akik tetteikkel 1956-ban az összefogás napjává tették október 23-át, a megemlékezésen jelen levőket pedig arra kérte, 1956 csodás történeteit adják tovább a következő nemzedékeknek. A Történelmi Vitézi Rend bardoc-miklósvárszéki kapitánya, Bartha Imre szerint az erdővidéki meghurcoltak legfőbb bűne azt volt, hogy elhitték az 1918. december elsejei gyula­fe­hérvári kiáltvány nem­zetiségekre vo­natkozó paragrafusainak minden szavát. Bartha Imre kitért az elmúlt évszázad román beolvasztási kísérleteire is: a mindenkori hatalom mindig nemzeti erőnk megfosztásán és beolvasztásunkon dolgozott, terüleiteinket meg­pró­bálta felszabdalni, miáltal politikai és társadalmi súlyunkat kívánta csökkenteni, mos­tanság pedig szimbólumainkat támadják, s elvárják, hogy nemzeti ünnepüket mi is de­rűs szívvel üljük meg. A székkapitány szerint az autonómiaharc nem egyéb, mint a kilencvenhat esztendeje papírra vetett ígéretek gyakorlatba ültetése. Áldásában Kiss Alpár unitárius lelkész a szabadság szent eszméjéért vérüket hullatók és életüket áldozók önzetlenségét emelte ki.
Az eseményen fellépett a Csala kürtje fúvószenekar, Máté Melinda énekelt, Szász Boglárka és Farkas Boglárka szavalt.