Tehát ifjú Mélik István minden ágról magas képzettségű értelmiségi családból sarjadt.
Iskoláit az elemi osztálytól kezdve az érettségiig a Székely Mikó Kollégiumban végezte, ahol 1925-ben érettségizett. Mivel azokban az években a kolozsvári I. Regele Ferdinand Egyetemre magyar anyanyelvű diákokat nemigen vettek fel, sok társához hasonlóan ő is a Budapesti Egyetem Orvos­tudományi Karára iratkozott be, ahol minden nehézség nélkül tanult egészen a negyedik évig. Sajnos, ekkor édesapja meghalt, és a taníttatás költségeinek minden nehézsége édesanyjára hárult, aki ezt  testvére támogatásával biztosítani tudta. 1931-ben végzett ifjú Mélik István, de csak 1935-ben tért haza, miután Pesten előbb sebész-, majd nőgyógyászati képesítést szerzett.
Itthon 1936-ban Jászvásáron egyéves tanfolyam után honosítják a diplomáját. 1938-ban szülővárosában telepedett le, és a régi Vajna-féle házban műtővel felszerelt szanatóriumot nyitott. Még ebben az évben megnősült, feleségül véve a Kézdivásárhelyi Gim­názium igazgatójának, Mániás Ferencnek a lányát, Mániás Irén Máriát. Ez a család a kőröspataki Nemesházi–Fejér és az árkosi Benkő családból származott, s mint ilyen, jókora erdővel és földbirtokkal rendelkezett. Házasságukból két gyermek született: Mélik Éva (1940. május 24.) és Mélik István (1943).
1944-ben behívták katonának. A front közeledtével felesége  két gyermekével és öreg szüleivel nyugatra menekült, de „házőrzőnek” itthon maradt a Mélik nagymama, aki francianyelv-ismeretének köszönhetően tudott értekezni a lakásukba beszállásolt szovjet tiszttel. Ez aztán nem engedte meg a szovjet katonáknak és szövetségeseinek sem a szanatórium, sem a lakás feldúlását, így a menekülésből 1945-ben hazatért család mindent épen talált. Még ebben az évben hazaérkezett a frontról Mélik doktor is, és felesége segítségével folytatta a szülész-nőgyógyász munkát egészen 1948 végéig, amikor a Vajna-féle házzal együtt a szanatóriumát is államosították.
A régi kórházban létesített városi kórház 25 ággyal rendelkező szülészet-nőgyógyászati osztályának lett a vezető főorvosa. Munkájában kezdetben Cseh Pál általános orvos, majd dr. Tana Zoltán szülész-nőgyógyász szakorvos segítette. Később Tana István, Papp István és végül Nemes Pál került az osztályra.
Harminc évig vezette nagy szakértelemmel, kötelességtudással, mély vallásos meg­győződéssel és hittel az osztályt. Egészséges terheseknél nem végzett terhességmegszakítást. Sajnos, 1968-ban munkabírásának teljében nyugdíjba küldték. Annak idején a saját költségén felszerelt szanatóriumot – mind az ő, mind a felesége munkahelyét –, ahol addig dolgozhatott volna, ameddig az egészsége engedi, akár késő öregségéig, elvette tőle a berendezkedő szocialista-kommunista hatalom. Most másodszor is megfosztották a munkahelyétől. Ez nagyon meg­viselte, szinte depresszióba esett, amit csak részben enyhített a textilgyári nőgyógyászati szakrendelésen kapott félnormás orvosi állás, ahol aztán 1976-ig még dolgozott.
Dr. Mélik István szakmai pályafutása is példája annak, hogy a szocialista- kommunista hatalom miként fojtotta el az egyéni kezdeményezést, láncszemmé téve az egyént, kiszolgáltatva  a hatalom kénye-kedvének.

*     *     *

Szólnunk kell még arról is, hogy fiatalemberként dr. Mélik István tevékenyen részt vett a város közművelődési életében. Ugyanis a még színház nélküli kisvárosban nagy hagyománnyal rendelkező kulturális élet zajlott, amelyet elsősorban a város vezető értelmiségei, tanárok, papok orvosok műveltek. Egy fennmaradt  műsorplakát szerint 1946-ban a sepsiszentgyörgyi római katolikus egyház­község szabadtéri előadásban mutatta be Mellau–Losonczy Jairus leánya című ötfelvonásos zenés drámáját, amelyben Mélik doktor alakította Joel pap szerepét. 1948-ban, a sza­badság­harc centenáriumi évében ugyancsak szabadtéri előadásban mutatták be Sombori Sándor: Gábor Áron című egyfelvonásos darabját. A szerző így emlékezik vissza: „Ebben Mélik István ját­szotta a címszerepet rendkívül meggyőző, tem­peramentumos, nem harsány, mégis forradalmi időkhöz és helyzethez méltó realizmussal. Dr. Mélik Istvánban kiváló jellemábrázoló, színpadi alakot formáló tehetséget volt alkalmam megismerni az 1943 nyarán a városliget szabadtéri színpadán bemutatott, Földi István-féle Gábor Áron színműben is, amikor egy román mellékszereplőt ugyancsak mértéktartóan alakított.” Aztán még hozzáteszi Sombori Sándor: „színész­ként ugyanúgy megállná a helyét, mint nő­gyógyászként állja”.
Nézzük meg, miként alakult a Mélik doktor családtagjainak sorsa:
Felesége 1950-ben elvégzett egy nővéri tanfolyamot, és a továbbiakban a poliklinikán fizikoterápiás kezelőként dolgozott.
Leánya, Mélik Éva könyvelő volt Sep­siszentgyörgyön. Két és fél év után a házassága felbomlott, ettől kezdve maga nevelte Andrea nevű kislányát. 1988-ban kitelepedett  az Egyesült Államok Florida államába az egyik nagynénjéhez, s kezdettől fogva sikerült saját lábán megállnia. Az 1350 üzlettel rendelkező Publix Super Marketnél helyezkedett el, ahol megszakítás nélkül a mai napig dolgozik. Hűségéért éppen 2014-ben tüntették ki. Közben a lánya is kitelepedett beteg gyermekével, akit ott többé-kevésbé sikeresen kezelnek.
Ifjú Mélik István 1968-ban elvégezte a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben az általános orvosi szakot, s körorvosként Illyefalvára nevezték ki. Több éven át a körorvosi gyűléseken egymás mellett ültünk, aztán egyszer csak egyedül maradtam. Történt ugyanis, hogy 1979-ben megnősült, feleségül véve egy német iskolában érettségizett, Bukarestben angol–svéd nyelvszakot végzett tanárnőt, akivel 1981-ben magyarországi és németországi útra indultak, ahonnan aztán nem tértek haza. Saját emeletes házukban Biberachban élnek, sajnos, utód nélkül. 70 évesen is dolgozik még, mert őt nem tiltották el az életének értelmet adó munkától, miként édesapját.
Dr. Mélik István 1978. június 10-én hunyt el rövid, mintegy három hét alatt lezajló betegeskedés után. Haló porai a köztemetőben lévő Daday-kriptában nyugszanak.