Az autonómia szükségességéről, a magyar jelöltek részvételéről az államfőválasztáson, román–magyar és magyar–magyar kapcsolatokról beszélt az Erdélyi Magyar Néppárt államelnökjelöltje, Szilágyi Zsolt és az EMNP alelnöke, Zakariás Zoltán vasárnap este Baróton.
Zakariás Zoltán felvetette: a három hete tartó kampányban az emberek többek között arra a kérdésre vártak választ, szükséges-e a magyarok részvétele az államfőválasztáson, vagy üdvösebb lenne félreállni, s a románokra hagyni a döntést, illetve arra, jó-e, hogy két magyar jelölt is vállalta most a megmérettetést. A kérdésekre megpróbált válaszolni is: bár nehéz elképzelni, hogy Romániának valaha is magyar nemzetiségű elnöke lesz, de ha az Amerikai Egyesült Államoknak lehet színes bőrű vezetője, talán nem lehetetlen, hogy előbb-utóbb nálunk is változás történik. Most két magyar jelölt száll versenybe, de egyiküket kormánykoalíciós kényszer köti, nem beszélhet, nem cselekedhet minden tekintetben őszintén, így Szilágyi Zsoltra, az EMNP államelnökjelöltjére hárul a feladat, hogy elmondja, mit várunk el a román államtól lojalitásunk fejében, s a magyarság számára is üdvös régiósításról beszéljen.
Szilágyi Zsolt köszönetet mondott az erdővidékieknek, amiért erejüket meghaladóan segítették, hogy összegyűljön az indulásához szükséges közel 220 ezer támogató aláírás. Azt szeretné, ha az erdélyi magyar politika nem Bukarest, hanem Erdély és Székelyföld felé fordulna. Meglátása szerint szükséges ez a gondolkodásbeli váltás, mert az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, Bukarest több problémát okoz számunkra, mint amennyit megold. „Az elmúlt évszázadban mindegy, hogy királyság, kommunista diktatúra vagy úgynevezett demokrácia volt, mert cselekedetekben mind ellenünk voltak, s teljes életet nem élhettünk. Ahhoz, hogy normális, emberi életet élhessünk magyarként és erdélyiként, arra van szükség, hogy Bukaresttől minél több döntési lehetőséget elvegyünk. Minél kevesebb döntési joggal rendelkezik Bukarest, annál szabadabban, boldogabban élhetünk mi” – fogalmazott.
Meggyőződése, mondta Szilágyi, hogy ügyünket a román kormány nem tudja szó nélkül szőnyeg alá söpörni, mert Washington és Brüsszel is odafigyel dolgainkra – nagy szerepet játszott ebben a székelyek nagy menetelése, melyen százötvenezer ember élőláncot alkotva békés módon nyilvánította ki akaratát. Ahhoz, hogy a német landok mintájára föderális Romániát lehessen létrehozni, román partnereket kell találni. Immár a románok közül is sokan veszik észre, hogy Bukarest drága és korrupt központot jelent, s ennek ők nemcsak Kolozsváron vagy Nagyváradon, de Jászvásáron is kárát látják: ha nem korszerűsítik legfontosabb autóútjainkat, a nyugati tőke is elkerül bennünket, a nagy és jelentős vállalatokat törvénnyel bukaresti bejegyzésre kötelezik, s arra, hogy ott fizessenek adót, az autópályák pedig nem hárommillió euróból épülnek, mint Nyugaton, hanem annak nyolcszorosából.
Szilágyi az RMDSZ-t is megszólította. Mint fogalmazott „a bukaresti zsákmánykamarilla” tagjait rá kell döbbenteni, ténykedésük komoly veszteséget okoz közösségünknek: tízévente kétszázezerrel vagyunk kevesebben. „Nem lehet elmenni Bukarestbe a magyar orvosképzés jövőjéről tárgyalni, majd onnan fakitermelési engedéllyel a zsebünkben hazajönni” – mondotta. Az RMDSZ-szel való párbeszédet sok tekintetben fontosnak tartja, de hogy nem jött létre, nem rajtuk múlt. Rossz néven veszi, hogy Kelemen Hunor nem vállalta a nyilvános vitát.
A fórumon felszólalt az EMNP baróti elnöke, Szép Béla, a néppárt megyei elnöke, Benedek Erika, a bardoc-miklósvárszéki SZNT elnöke, Szabó Miklós, az MPP baróti elnöke, Nagy István és a polgári párt tanácsosa, Szilágyi Sándor, Zelch Ervin baróti nyugdíjas és Krizbai Imre református lelkipásztor.
