Az ember nem élhet úgy, hogy valamit ne hagyjon örökül a társadalomnak – zárszóként hangzott el a vallomás szerda este a Székely Nemzeti Múzeumban tartott könyvbemutatón a szerző szájából, de összefoglalója és megokolója is e mondat annak, miért írta-írja lapunknak oly kitartóan jegyzeteit Puskás Attila, és hogy miért kellett ezekből válogatva Alkonykor címmel újabb kötetet az olvasók asztalára tennie.
Puskás Attila írásaiban ott a szenvedésekkel gazdagodott élet tapasztalata, de az emberszeretet, az aggodalom, az élet apró örömeiről való töprengés is – mondta felvezetőjében Vargha Mihály múzeumigazgató. A könyv címére és a szerző, valamint maga korára egyaránt utalva Magyari Lajos, az est házigazdája az időseknek kijáró kevés öröm közé tartozónak nevezte, hogy sikerül megőrizniük a makacs emberi természetet: hiába telt el az idő, valamit cselekedniük kell az utánuk jövőkért, gyerekeikért, unokáikért. A könyvről meg úgy vélekedett, a maga nemében ritkaság, hiszen a benne foglalt írások a tudós ember téma-körüljárásai, nyilván, a maga szakterülete felől közelítve, de érintve és felfejtve a humán oldalt is, és ettől válik igazán izgalmassá. Számára éppenséggel regénynek tűnt az egybefűzött rövid írások sora, egyik olvastatta a másikat, és végül rengeteg ismeretet is nyújtó lexikon állt össze, amit mindig haszonnal lehet forgatni, mondta, hozzátéve, utólag olybá tűnik, a szerző huzamosan, hosszasan, kemény munkával készült e könyv megírására.
Puskás Attila a könyve borítójára választott Vinczeffy László-kisplasztikára adott magyarázatot, elmondva, nemcsak műalkotásként tetszett meg neki, hanem címe – Összetartozás – is fontos számára, a fogalmat, elsősorban a székely-magyar közösségben, mindenki használja, még ha nem is mindig érvényesül. A könyvbe foglalt írásokból részleteket felolvasó László Károly színművész is kiemelte a kötet lexikális jellegét, de hozzátette, a hatalmas tudásanyag mögött a rácsodálkozó, az örökké kérdező gyermeket is meglátta.
A könyvbemutató faggató-részében Magyari Lajos kérdezte a szerzőtől: mikor írja meg börtönnaplóját? Jogos az elvárás, felelte Puskás Attila, börtönélményeiket sokan megírták, már benne is letisztultak a dolgok, már nem érzi azt a megaláztatást, hiszen az elszenvedett fizikai fájdalomnál sokkal embertelenebb volt a lelki, ezeket is meg lehetne írni, miként érdemes volna lejegyezni az egyhangú napok sorában a társaikkal való beszélgetéseket is, történelmi események voltak valóban, de mégsem hiszi, hogy ezt valaha megírná – mondta.
