Meglehetősen meredek lejtővel szakad le ez a hegyoldal a Falupatak síkjára. Amikor azonban történetét bogozgattuk — oldalában még láthatóak a világháború „emlékei" —, a meredek kifejezést azonnal általánosították a helybeliek, mondván: „Az élet meredek ebben a faluban!
Soha nem gondoltuk, hogy a rendszerváltás, az ország uniós tagsága mindent, de mindent kiforgat a régi nyomdokából, a szó legszorosabb értelmében megváltoztatja a falusi életet is." De ki merné állítani, hogy nem hoz ez valamennyi jót is? Melyek a meredek gondok, hol jutott zsákutcába Lisznyóban az élet? — erre kerestük a választ.
Ütőképes falugyűlés? * Láthatáron az infrastruktúra * Újramérik a földeket
— Ütőképes is lehetne a falugyűlés, ha a nép nem unt volna belé ebbe a mai életbe, ha volna még lelkiereje, tehetsége ahhoz, hogy hadakozzék, hogy követelőzzék, és ő is fel tudjon valamit mutatni, hogy lássák, akar a lisznyói ember is, mert ez a falu valamikor minden szempontból az elsők között masírozott! Mert mi a legkönnyebb? Hagyni, hogy menjen minden a maga útján, intézzék sorsunkat a nagyok. Sajnos, mi mindig csak a mai és a holnapi nap bajaira gondolunk, pedig egy keveset előrelátóaknak is kellene lennünk. Vénül ki a falu. Kivénhedt lakosságtól mit lehet várni? Mi könnyebb, mint azt mondani: jöjjenek a fiatalok! De hol vannak ők?, a tehetősekből kevés van itthon… Nemcsak a mi hibánk, és főleg nem a miénk, hogy fogy a magyarság, de fokozatosan vénül is. Ha kitörölhetnénk a múlt századnak felét, ha visszakorcsolyáztathatnánk az életet az 1930-as időkbe! — pedig nem voltak azok békebeli idők, de a magánvagyon szent volt —, akkor látnánk meg, hogy most hol tartana Lisznyó!
Ilyen véleményt csak egy pohárka mellett lehet kicsikarni a köznapi emberből. Egy pohárkával, a leggyengébbikből és a legolcsóbbikból, csak a lisznyói Kountry Szalonban fogyaszt el az, aki kollektívnyugdíjból tengeti mindennapjait, s azért aggódik: — Istenem, vajon akad-e valaki ebben a faluban, aki elvállalja földjeim megmunkálását, mert nekem azt mondta a szívorvos, hogy ,,bátyám, még egy kosár fát sem szabad megemelnie!"
Harminc személy képviselte a lisznyói falugyűlésen a félezer lakosú települést. Elhangzott Kese József beszámolója, aki a falut az RMDSZ színeiben képviseli az uzoni községi tanácsban.
Szó esett — többek között — arról is, hogy gyenge a település gazdasági ereje, hogy lassú a befektetések üteme. Majdnem húsz esztendő telt el a rendszerváltás után, a kenyérgyáron és a koporsókészítő üzemen kívül más termelőegységet is megbírna a falu. Infrastruktúra nélkül nem lehet a jövő Lisznyójáról álmodozni. Az is szóba jött, hogy mikor lesz mindenkinek a szekrényfiókjában a birtoklevele?, mikor öntenek aszfaltszőnyeget a bekötőútra?, mikor adják vissza a kultúrházat az egyháznak?, hogy fel kell szabadítani a bejárást a Majális körhöz, s villanyárammal ellátni, mert az lesz idén újra a helyszíne a falunapok rendezvényeinek, s hogy szégyen, de ennek a falunak nincs még sem egy testvértelepülése, sem testvéregyháza. És szinte hihetetlen, hogy már évek óta semmilyen menetrend szerinti buszjárat nincs Lisznyó és a megyeszékhely között.
A falugyűlésen részt vett t. Derzsi György lisznyói református lelkipásztor. Beszédéből kiderült, hogy jó a kapcsolat az önkormányzat és az egyház között, segítettek a gyülekezet gondjainak megoldásában.
— Az már biztos, hogy ebben az esztendőben felújul a volt faluháza külseje is. A belső részének rendbetételét önerőből fogjuk megoldani — jelentette be Ráduly István polgármester —, helyet kap benne az irattár, a falusi könyvtár. Segített a megyei tanács, hogy a bekötőút aszfaltozásának tervezetéhez szükséges költségeket kormánypénzből megszerezhessük, s a közeljövőben a kivitelezésére is tudunk anyagi alapokat szerezni. Annak érdekében is léptünk, hogy valamiképp tömegközlekedési eszközzel juthasson el a lisznyói ember Uzonba és Sepsiszentgyörgyre. Már tavaly elkészítettük Bikfalva, Lisznyó és Szentivánlaborfalva közös ivóvízhálózatának megvalósíthatósági tervét. A szennyvízülepítő csak Bikfalvával lenne közös. Tervezzük, hogy ha elkészül a gyerekpark, itt is építünk egy kis sportpályát, ne mondják, hogy nincsen gondunk a fiatalságra. Annak ellenére, hogy nincs aszfalt Lisznyóban, idegenből jövők vásárolják fel a legjobb, legszebb bennvalókat, út menti földeket. Jól meg kell gondolni, ki mit ad el, mert eladni csak egyszer lehet! — húzta meg a vészharangot a polgármester.
— A sok földtörvénynek mi isszuk meg a levét — mondta Bedő József —, mert a jó földek mind ,,eltűntek", azokon új tulajdonosok jelentek meg, mi, a régi földbirtokosok a sáncokat, az árkos helyeket kaptuk vissza, vagy még azokat sem!
— Hamarosan sor kerül itt is a földek újramérésére. Most ez a folyamat zajlik Bikfalván, következik Lisznyó is. S ha már feltevődött a kérdés, hogy érdemes-e gyűlésezni, ütőképes-e egy falugyűlés, erre csak azt tudom válaszolni, ez nemcsak az önkormányzattól, hanem a lakosság melléállásától is függ — válaszolt a polgármester.
,,Aprópénzre szedi" a dolgokat * Lesz utánpótlás * A nyomorúságnak nincs nemzetisége
Ábrahám Csaba minden közösségi és hivatalos tevékenység ismerője.
— Bár beszámolt az érdekszervezet, a RMDSZ községi elnöke, Szabó Margit szólt a szövetség jövőbeni stratégiájáról — mondta Ábrahám. — Ez nem kampánygyűlés volt, hanem rendes falugyűlés, a másikra csak később kerül sor. Alpolgármesterként nekem kell aprópénzre szednem a mindennapi feladatokat, számomra az olyan apró dolgok is fontosak, mint az éjjeli őrség megszervezése, az utca- és kaputáblák elhelyezése, a hidak és átereszek elkészítése, a szeméttelep rendezése, a szemétládák elhelyezése, a szeméthordás megszervezése, a bács- és pásztorválasztás kérdése. Rövidesen megkezdjük a Sepsimagyarós felé tartó Heveder útjának javítását. Panaszládákat helyeztünk el a faluban, hogy írja le mindenki véleményét, javaslatát, elvárásait az önkormányzattal szemben. Egyrészt a közbiztonság érdekében is az esti órákban bejártuk a község hét települését, hogy lássuk, hol hiányos a közvilágítás. Községszinten kétszáz lámpatestet helyeztünk el.
Amikor húzták a delet Lisznyóban, a fiatal anyák csoportja már a kicsinyeket várta. Az óvodában és az iskolában sok minden megváltozott. Kétszázhúszmillió régi lejbe került a modern illemhely és kézmosó. Hideg-meleg víz áll a gyerekek rendelkezésére. Az iskola udvarán lévő kútból vezették be a vizet. Szabó Margit, az uzoni központi iskola igazgató-tanára elmondta, hogy kormánypénzből folynak a munkálatok. 2008-ban az épület tetőzetét kellene felújítani, folytatni szeretnék a nyílászárók cseréjét, új padlózatra is szükség lesz.
— Látom, nem adtak nevet ennek az iskolának.
— Előbb a komfort, s majd neve is lesz — felelték. — Volt ennek a falunak annyi jó tanítója és híres embere, hogy akad majd egy névadónak is.
— Két osztatlan osztályban tanulnak tanulóink — tájékoztatott Bocskai Judit tanítónő. — Egyikben tíz, a másikban tizenkét gyerek. Húszan járnak az óvodába egy összevont csoportba. Ha nem is nő, nem is csökken a gyereklétszám, lesz utánpótlás. Majdnem teljesen új bútorzatot kapott az óvoda a tanfelügyelőség jóvoltából.
— Részletezze tovább a lisznyóiak gondjait, elvárásait, az ön jövőbeni elképzeléseit — kértük Kese Józsefet, Lisznyó fiatal falufelelősét.
— Itt az emberek túlnyomó többsége a mezőgazdaságból él. Ha mi nem arról beszélünk, hogy miből fognak megélni itt az emberek, akkor mondhatunk akármi egyebet. Sajnos, ez az életforma egyre több nehézséggel jár. Masszívan kezdte a nép eladni az állatokat, a tej, a hús nincsen megfizetve, a gabona nagyon drága lett, a támogatások későre jönnek, s vannak olyan tevékenységi ágak, ahol semmilyen támogatást nem kap a termelő. Durván számolok: ha tavaly volt kétszáz állat a faluban, könnyen megeshet, hogy idén száz alá csökken a számuk. Nehezen fizetik ki a cukorrépát, nem tudják értékesíteni terményeiket az emberek, egy részük már munkahelyet keresett, ingázik. Ingáznának, de nem kaptunk egy céget, anely járatot indítana. Úgy néz ki, valamiképp önerőből fogjuk ezt megoldani. Ha az embernek pénzre van szüksége, valamit el kell adnia: kerteket, házakat, földterületet. Mi sem mutatja jobban a pénztelenséget, mint az, hogy Lisznyóban az üzletekben hitelfüzetek vannak!
Nos, meredek a Magyar-hegy Lisznyóban, de lám, még meredekebb ott a mindennapi élet! A nyomorúság pedig nem ismer nemzetiséget.
Lisznyópatak is élni akar * Van, és még sincs!
Lisznyópatakon a 2002-es népszámlálás alkalmával nyolcvanhét lelket írtak össze. A nemzetiségi összetételt úgy alakította a történelem, hogy negyvenhat személy vallotta magát magyarnak, negyven románnak, egy pedig németnek. Tízen vettek részt az itt megtartott falugyűlésen. Terítékre kerültek a mindennapi élet gondjai, a vízlefolyók, az út, a közvilágítás helyzete. ,,Nem sok az, amit az uzoni önkormányzattól kaptunk — mondták —, de valamivel több, mint az azelőtti gondoskodás. Mi is vagyunk, mi is élni akarunk!"
Javíttatták a közvilágítást, és megkezdték a földmérést. Pénzalappal rendelkezik az önkormányzat, hogy megrendelje a lisznyópataki aszfaltozás tervét. 15 000 lej szerepel az ez évi költségvetésben arra, hogy az iskola épületét vendégházzá-panzióvá alakíttassa át az önkormányzat. Lisznyópatak ugyanis felette gazdag turisztikai értékekben. A tiszta környezet, a tájképi értékek, a közeli vármaradványok és jelzett turistaösvények, a telkek-házak elérhető árának a jelentőségét, sajnos, nem a környékbeliek ismerték fel, hanem a közeli Brassó tehetősebb polgárai. Van itt turisztikai erő, és még sincs: nagy a nyomor, nehéz a megélhetés, a lisznyópataki ember annak adja föld- és erdővagyonát — bármilyen célra! —, aki legtöbbet ad érte.
Nos, azon is lehet, kell gondolkodni, hogy ezt az egyféle globalizációs folyamatot miként kell kezelni. Mi módon lehet, ha nem megállítani, de legalább más, jobb irányba fordítani?
Meredek a lisznyói Magyar-hegy, meredekek a hogyanok és miképpenek kérdései.
