A polgármesteri hivatal egyik legfontosabb, folyamatban levő feladata a parcellák felmérése. Jó a gazdáknak, hiszen könnyebben azonosíthatóvá válik területük, gyorsabban lezárhatják a topográfusok az elmúlt években oly sok bosszúságot okozó földvitákat, és jó lesz a községházának is, mert a tisztánlátás segíti az adózást. A munkát elvégezték már Füzesben, a Belső Délőn, a legelőn, Istók közén, a Somogyi tagban, Hidegfokon, Ilonka-szegben, Színmegén, Csorgón, Szeged tetején és Tornyán is, következik Alámenő és Eger.
A községi úthálózat karbantartását segíti a Leader-program támogatásával beszerzendő útgyalu. Ha Nagyajta és Középajta utcahálózatához még hozzászámítjuk a mezei és erdei utakat, száztíz kilométer folyamatos javítása hárul a hivatalra. Hogy feladatuknak eleget tudjanak tenni, bérelniük kellett egy útgyalut, és ez évente legalább tíz-tizenkétezer lej kiadást jelentett. „Nagyon sokba került, mégis mindössze néhány napig használhattuk a gépeket, így a szükséges munkálatok alig negyedét tudtuk elvégezni. Ennek az áldatlan állapotnak szeretnénk véget venni. Nem számít, hogy az elszámolható költségekbe nem tartozik bele a tanácsadói és a pályázat-lebonyolításai díj, és az sem, hogy az áfát is ki kell fizetnünk, s majd csak múltán kapjuk vissza: a lényeg, hogy a traktor, a billenőautó és a kotrógép mellett meglegyen ez a hétköznapokban oly fontos eszköz. Remélhetőleg februártól már használhatjuk is” – mondotta Bihari Edömér.

Eltűnt fényképek nyomában
A világhálón érdekes információra akadtunk, ezért hát utunk a könyvtárba visz. Nagyajta Wikipédia oldalán a híres embereket soroló fejezetnél ez olvasható: „Sokat tett a falu közművelődéséért Biró Albert (1880–1951), aki a Polgári Olvasóegylet tagjaként és fényképészként megörökítette a falu életét a múlt században. Képei és a faluról kiadott levelezőlapjai a helyi könyvtárban vannak.”
Benkő Tünde könyvtáros mindössze négy esztendeje látja el feladatát, ám azóta már leltározott, a kis helyiség minden zegzugát ismeri, de sem fényképet, sem képeslapgyűjteményt nem talált, sőt, még csak nem is hallott arról, hogy léteznie kellene ilyesminek.
Visszatérünk a polgármesterhez, Bihari Edömérhez, akivel a községi jegyzőhöz, ifjabb Bartha Istvánhoz megyünk, hátha emlékszik valamire a falu könyvtárosi és kulturális feladataiért hosszú időn keresztül felelő édesapja, idős Bartha István által elmondottakból, s nyomára bukkanhatunk a közel százesztendős gyűjteményeknek. Mint mondja, tud egy képeslapról, amelyen Biró Albert vegyeskereskedése látszik, tud egy másikról is, amely valószínűleg ugyanazt ábrázolja, de hogy fényképész is lett volna, arról nem. Persze, amikor a fényképezőgép még olyan ritka volt, mint a fehér holló, a helyiek rögtön fotográfussá „avanzsálhatták” a kereskedőt, de hogy annak nyoma maradt volna, arról nem tud.
Nem sok sikerrel kecsegtet az sem, hogy a szócikk megemlíti a Polgári Olvasóegyletet, teszünk azonban egy próbát, és a megyei tanács munkatársát, Tóth Szabolcs Barnabást hívjuk, aki néhány éve tanulmányt írt a témában. Mint mondja, az információn neki is megakadt a szeme, de semmilyen azon túlmutató részletet nem talált, számára is talány tehát, a Wikipédia cikkírója miért állítja oly biztosan azt, hogy a könyvtárban ott kell lenniük a gyűjteményeknek.
Az interneten tovább kutakodva néhai Bartha István szavaiba botlunk, aki így nyilatkozott az olvasóegyletről cikket közlő brassói Szőcs Józsefnek: „1952 tavaszán pártutasításra a szekerekre rakták az olvasóegy­let teljes könyvállományát, a társasjátékokat, valamint a teljes irattárat, az akkori Rákos rajon székhelyére szállították és a székház pincéjébe ömlesztették. A kiküldött elvtárs szerint az írók gróf, herceg, báró kifejezéseket tartalmazó könyvei nem felelhettek meg a kor eszméinek, így halálra ítéltettek.”
Talán köztük volt Biró Albert hagyatéka is? Nem kizárható, hogy bő hatvan esztendeje Alsórákosra került a gyűjtemény, ha így történt, akkor már rég megsemmisült. Nem tud róla a helyi értékek iránt érdeklődő Hegyesi Ildikó nyugalmazott magyar szakos tanárnő sem. Mint mondotta, az édesapját épp 1952-ben helyezték a helyi iskolához, de sem tőle, sem mástól nem hallott arról, hogy fényképek és képeslapok kerültek volna elő. Hegyesi Ildikó tanácstalansága kutakodásunk végét jelenti: a nagyajtaiak csak abban reménykedhetnek, Biró Albert hagyatéka nem veszett el, valaki még idejében kimenekítette, és valahol arra vár, talán felfedezik és közkinccsé teszik.

A könyvtár
Ha már betértünk a könyvtárba, új könyvekről és az olvasási szokásokról is érdeklődünk. Benkő Tünde adatai szerint 2010 óta 226-an járnak több-kevesebb rendszerességgel könyvet kölcsönözni. A fiatalok a házi olvasmányok iránt érdeklődnek, az idősebbek a szépirodalmat és a bestsellereket keresik.
Hogy miért hiányzik a „középhad”? Az iskolapadból frissen kikerültek inkább az interneten böngészik a számukra fontos információkat. A kicsit idősebbeket munkájuk és a gyermeknevelés foglalja le, este dolguk végeztével legtöbben megelégszenek a tévé könnyebb szórakozást nyújtó kínálatával.
 „Egyre kevesebbet olvasnak a tizenhárom év feletti gyermekek. Talán nem zárható ki, hogy Barótról is kölcsönöznek könyveket, de az internet minden bizonnyal elvesz az olvasóközönségből. Ám nem is várhatjuk el, hogy a gyermekek és a fiatalabb felnőttek sokat olvassanak, ha szüleik otthon nem jártak előttük jó példával. Ha látják, hogy a szülőnek tetszik, élvezetet nyújt egy-egy jó könyv elolvasása – sokkal valószínűbb, ők is kedvet kapnak a polcról levenni a kötelező házi olvasmányon kívül eső írókat is” – fejtette ki véleményét Benkő Tünde.
A könyvtárba érdemes lesz ismét elmenni azoknak, akik az elmúlt hónapokban nem tették: augusztus folyamán Alsónémedi testvértelepülésüktől ötszáz új kötetet kaptak ajándékba, van honnan friss olvasmányt válogatni tehát. 

Pénz a rendelő felújítására
Az esztendő első napjaiban a nagyajtai orvosi rendelőnek otthont adó Ferenczy-udvarház teteje leégett: a fáskazán kéményéhez túl közel levő tetőszerkezet gyulladt ki, 350 négyzetméteren tönkrement a tetőzet, az épületben bútorok és orvosi eszközök károsodtak. A felújítás késlekedik, pedig több megoldási lehetőség is felvetődött.
Szabó Sándor családorvos szerint meglehetősen kellemetlen, hogy még mindig a köz­ségháza alagsorában kell dolgozniuk, ám nem a polgármestert, hanem a bürokráciát okolja,  amiért a felújításra kiírt versenytárgyalást már többször is el kellett halasztani. „Ezt a pincehelyiséget nem úgy alakították ki, hogy orvosi rendelő működhessen benne, sőt, még a legelemibb feltételek sem biztosíthatóak. A fűtést kis elektromos fűtőtestekkel oldjuk meg, az ajtók helyett felszerelt takarók pedig nem biztosítanak megfelelő intimitást a bajait sorolónak, ám jobb jelenleg nincs. Felmerült, hogy a tömbház földszintjén levő lakrészbe költözzünk, ám a megyei közegészségügyi igazgatóság nem egyezett bele, és esett annak a lehetősége is, hogy a Diakónia által használt középajtai néhai kántori lakba hurcolkodjunk át. Nagyon bízunk benne, hogy mihamarabb megújul régi székházunk, s visszaköltözhetünk” – nyilatkozta a két Ajtát évtizedek óta szolgáló családorvos.
Bihari Edömér polgármestert is bántja a felújítás elhúzódása, igencsak várja, hogy megtartsák a versenytárgyalást, és szerződést köthessen a kivitelezővel. Abban bízik, hogy az épület tetejét még a tél beállta előtt meg tudják javítani, a hidegebb hónapokban pedig elvégezhetik a belső munkálatokat. A pénzzel nem lesz gondjuk: a megyei tanács százezer lejt, testvértelepülésük, az anyaországi Alsó­némedi egymillió forintot, francia kapcsolatuk, Fresnes önkormányzata tizenötezer eurót, a helyi közbirtokososság ötezer lej segítséget ajánlott fel, és jövő évi költségvetésükből is különítenek el e célra. Bihari Edömér szerint nyárelőre már el kellene készülniük a homlokzat felújításával, a nyílászárók cseréjével, a villanyhálózattal és a falazással is. A korszerűsítés további nyeresége, hogy fogorvosi rendelőt is kialakítanak, így az ajtaiaknak „fogas” gondjaik miatt  nem kell többé Barótra vagy Bölönbe utazniuk.

Héthatáron túl az unitáriusok
Mozgalmas időszakon van túl az unitárius egyház. Szeptemberben amelandi testvérgyülekezetük meghívására – 2006-ban Rob Worker mennorita lelkésznek köszönhetően jött létre a kapcsolat – Hol­landiába látogattak, és több helyszínen fellépett a Fekete Judit vezette Áfonya ifjúsági citeraegyüttes, illetve a Benkő Klára által betanított táncosok. Hol­landiába a németországi Bielefelden keresztül érkeztek, ahol a Nagyajtáról származó Zelenka (Oláh) Brigitta és férje, Károly a Szent Máté-templom evangélikus lelkésze fogadta.
Az amelandiak egyhetes programot állítottak össze számukra –  múzeum- és iskolalátogatással, biciklitúrával, fókanézéssel, kedvükért még Daniel Metz harmonikakirály is koncertezett, istentiszteleten és úrvacsoraosztáson vettek részt –, ők pedig cserébe Grönigenben, Drochtenben, Seenwaldenben és Amelandon játszottak citerán és bemutatták erdélyi, felcsíki, őrkői és szatmári táncainkat, meglepetésként holland táncot is jártak.
Alig tértek haza, október 12-én a falu szépkorúit ünnepelték s lepték meg ajándékaikkal az öregek vasárnapján. A lelkészi hivatal által küldött negyvenöt meghívóra harmincnál többen válaszoltak, és részt vettek az Áldás Házában tartott kis mulatozáson. Mert mulatozás volt az: kalácsot és (igencsak mértékkel) pálinkát fogyasztottak, megtekinthették a Fekete Hunor által vezetett, második citerásnemzedék együttese, a Motolla fellépését, Boda Szabina énekelt, a VI–VII. osztályosok verseket szavaltak, végezetül lelkészük, Fekete Levente tangóharmonikán eljátszotta mindenki nótáját. „Fontosnak tartom, hogy a gyülekezet figyeljen az idősekre. Éreztetni kell velük, hogy közösségünk számára mennyire fontosak, mennyi örömet lopnak életünkbe egyszerű jelenlétükkel. Fontos üzenet: az élet az idős embernek is ajándék, és tartogat számukra szép és áldott alkalmakat” – mondotta Fekete Levente.