Méltán tűnődik azon Simó Erzsébet (A képviselő és az igazság, Háromszék, február 29.), mi üthetett Petre Străchinaru demokrata-liberális képviselőbe, hogy felvetve az 1984-es szoborrobbantás ügyét, él a gyanúperrel, hogy netán ,,magyar szélsőségesek" tették volna.
A román civil szféra és a politikum 1990 óta úgy hallgatott erről a magyar kisgyereket a halálba vitt cselekedetről, mintha meg sem történt volna. Akik időt és fáradságot nem kímélve, megpróbáltuk kideríteni, azok személy szerint Simó Erzsébet és Puskás Attila voltak. Nem kevésszer jártuk meg Brassót, a táblabíróságot, a megyei törvényszéket ebben az ügyben a Háromszék napilap hivatali kocsijával. A mai napig feketében járó anya ügyvédet is fogadott. Mi pedig a románul kevésbé tudó szülőkkel minden lehetséges fórumot végigjártunk.
Az azóta hivatali visszaélések miatt leváltott ügyész végül a volt politikai foglyok országos elnökének a határozott kérésére megkapta a mintegy nyolc-tíz dossziéból álló aktacsomót. Ott volt előttünk az íróasztalán, de nem tekinthettünk bele. Látni lehetett, hogy nem akarnak a kérdés tisztességes feltárásán munkálkodni, hogy aztán: ,,Văzând dispoziţiile art. 122 alin. 1 lit. A din Codul penal, s-a constatat că s-a îndeplinit termenul de prescripţie al răspunderii penale de 15 ani, astfel răspunderea penală este înlăturată." Aláírja Nicolae Vasilescu főügyész.
Azaz: mivel a Vaszi Jánoska halálát okozó cselekedet óta (1999. augusztus 18., az átirat kelte) eltelt a ,,törvényes" elévülés tizenöt éve, megszüntetik a nyomozást.
Ennél embertelenebb, arcátlanabb indoklást még nem olvastam. Meg kell jegyeznem, hogy minket e dátumig járattak, húzták az időt. Az eljárásunkat magában foglaló dosszié birtokomban van, és szívesen bocsátom a ,,megtáltosodott" képviselő úr rendelkezésére, ha már annyira ki akarja deríteni a valóságot. Csak aztán nehogy a tényleges valóság ismeretében ő is úgy hallgasson, mint az azóta levitézlett N. Vasilescu!
Egyébként vannak nekem információim, amelyek a provokáció feltételezését erősítik — nevezetesen arról, hogy ki volt a robbanóanyagot elhelyező szekus tiszt —, de mivel az információt közlő sohasem állna ki tanúskodni, nem vállalhatom a név kimondását követő zaklatást vagy akár az életembe is kerülő nyilvánosságot. Egyébként jómagam is többször voltam az ügy kapcsán egy Bukarestből delegált ezredes kihallgatottja. Már akkor az foglalkoztatta a szekus ezredest: honnan származnak a provokációra vonatkozó feltételezéseink? (Én információimhoz csak 1990 után jutottam!)
