Nem arra a monumentális építményre gondolunk, amely állítólag az űrből is látható, és amelyet Csin Si Huang-ti, az első kínai császár építtetett több ezer munkás élete árán. Ez a fal sokkalta közelebb, a Cenk alatt található, és Brassó emblematikus műemlékének, a Fekete-templomnak a része.
Úgy tartják: ez a fal jelenti a nyugati kereszténység és vele együtt a nyugati kultúra határát. A vasárnapi választási eredményeket elnézve – pontosabban azt, hogy a két döntőbe jutott jelölt hol és milyen mértékben tarolt – az az érzése lehet az embernek, igen sok igazságot takar a kijelentés. A szavazatmegoszlásról készült térkép könnyedén lehetne egy ideológiai, kulturális útmutató is: Hunyad megye kivételével mindenhol Johannisnak állt a zászló az első fordulóban. A két székely megyét ne számoljuk most ide, hiszen ott a papírformának nagyjából megfelelően Kelemen Hunor tarolt – az viszont kevésbé valószínű, hogy mind a Hargita aljában, mind esetleg az Olt mentén a három rózsa és a vörös „posztó” lett volna közkedvelt a székely szavazók soraiban, ha magyar jelöltek nem indulnak.
A falhoz visszatérve, senki számára nem lehet kétséges a továbbiakban, hogy Románia minden, csak nem egységes, a mentalitás tekintetében semmiképp. A térkép pedig világosan mutatja: Nicolae Ceauşescu masszív betelepítési politikája – mely révén mostanra az erdélyi nagyvárosok lakosságának jelentős részét az aranykorban kőkemény iparosítással párhuzamosan többnyire Moldvából behozottak adják – nem érte el teljesen célját. Mint kiderült, Erdély, Partium, illetve a Bánság lakói képesek túllátni a szocialista-populista ígérettömegen, számukra a két kézzel szórt kormánypénzek formájában testet öltő mézesmadzag már nem elegendő. Amint a szociáldemokrata monstrumot elég feltűnően támogató ortodox egyház „térítése” sem elegendő. Igen beszédes továbbá az is, hogy a külföldön élő románok szavazatai körüli botrány hatására Bukaresten kívül Temesváron és Kolozsváron vonultak utcára tiltakozni. Havasalföld, Olténia, Dobrudzsa és persze Moldva településein ez valahogy nem érte el az ott élők ingerküszöbét.
Kérdés ugyanakkor, hogy az erdélyiek – főképp a fiatalabb nemzedék – európaiság iránti igénye közepette Johannis esetleges diadala a második fordulóban hozhat-e valamilyen változást a mentalitás vonatkozásában a Kárpátokon túli vidékeken. Ne feledjük: egy esetleges győzelem esetén már nem egy – a német lobbi által igencsak felkarolt – várost és térséget kell majd irányítania, hanem a Dâmboviţa-melléken elterjedt balkáni, fanarióta darálóval kell majd szembenéznie, egy szinte teljesen „vörös” kormánnyal és parlamenttel súlyosbítva.
