Annál is inkább, mert nem zöldségem. Persze, jól tudom én, az előbbi mondat végére kenyeremet kellett volna írnom, de amiről most szólnék, az a zöldségekkel áll közelebbi kapcsolatban. A címben idézett három szót ugyanis a zöldségpiacon láttam, tükörfényes paradicsomhalmaz tetején. Persze, román nyelven. Azt akarta jelenteni, az egyforma méretű, egyaránt gömb alakú piros gyümölcs (zöldség?) nem holmi nagykereskedőtől beszerzett, román vendégmunkások által Spanyolhonban leszüretelt termék, hanem igenis, regáti háztáji finomság, melyet gondos paraszti kezek palántáltak, a nagy román alföldön hétágra sütő nap érlelt, ugyancsak gondos paraszti kezek locsoltak, szedtek le, válogattak meg, szállítottak ide, és mindezekért cserébe kilójáért csupán három lejt kér a szintúgy gondos paraszt. Akinek mellesleg mikor akad ideje gazdáskodni, ha kora tavasztól késő őszig egész nap a piacon árul?
No, de ne kötekedjünk emberünkkel, higgyünk neki feltétel nélkül, hisz oly ismerős már arca, akárha tősgyökeres szentgyörgyi lenne. Abba sem érdemes belekötni, árujára miért nem írja ki a termékmegnevezést, hiszen a vak is látja, na jó, az éppen nem, hogy paradicsomot kínál. Az azonban már szemet szúró, hogy csak román nyelvű az árcédulája, bár a „Romania” szó ékezet nélkül egy valahonnan leszakított csomagolópapírra rákarmolászva, hát azt sem lehet éppenséggel a hivatalos nyelv ékesszóló bizonyítványának nevezni.
És tulajdonképpen nem is érdemes egyetlen árusnál lecövekelni. Ha bárki a termékfeliratokat vizslató szemmel nézi végig piacunk árukínálatát, elszomorító következtetésre jut. Nemcsak a román árus, de a magyar sem mind írja ki áruja megnevezését mindkét nyelven, legtöbben az áron kívül egyáltalán semmit sem tartanak írásban megörökítésre érdemesnek. Mézeseknél látni itt-ott rendes cédulákat, meg elvétve még pár helyen.
A néhány hónappal ezelőtti marosvásárhelyi zöldségpiaci címkézés országos visszhangot keltett, saját házunk táján azonban észre sem vesszük a hiányosságokat. Holott mifelénk nem a csak azért is keresztbe tevő hatalom ellenében cselekvő civil megmozdulás oldhatná meg ezt a gondot, hanem éppenséggel a piacokat gondnokoló cég: az egységes termékfeliratok bevezetésével, az árnál cserélhető számokkal, melyeket a piacon árusítóknak adhatnának oda – nyilván, ingyen – asztalfoglaláskor, ezek kötelező kihelyezésének meghagyásával. Ami a piacműködtetési szabályzat változtatását feltételezi, meg egy kis befektetést is, elkészíttetni több tíz „paradicsom – roşii”, vagy ha olyan nagyon úgy kell, akkor „roşii – paradicsom” feliratú címkét, hogy szezonban mindenkinek jusson, meg mindenféle más terméknek valót, nem kevés pénzébe kerülne a Tegának, de talán megérné. És ha netán még ragadóssá is válna a példa, átvennék az élelmiszerboltoktól a barkácsáruházakig mind, akkor igazán megérte a befektetés.