A mellékelt levélke ugyanis arról tudósít, hogy családi orvosunknál kell aktiváltatni a „kütyüt”, lesz titkos kód, amit nem ajánlatos elfelejtenünk stb. (Képzeljék el a szklerózisos „Róza néni” nyomorúságát!) Részletekbe ne bonyolódjunk, előbb-utóbb minden tisztességes, biztosítást fizető polgár kézbe veheti a kártyáját. A nem fizetők is időközben kényelmesen „meghekkelik”, meglopják a rendszert, és minden mehet tovább a maga eddig megszokott módján a szegénység, a megszorítások, a csődközeli állapot szintjén.
A közszolgálati rádió műsorában a közelmúltban háromnegyed órás beszélgetés hangzott el az egészségügy legújabb „reformjáról”. Kellőképpen kimerítették a témát, még inkább a hallgatót. Egy mellékesként elejtett információra azonban érdemes odafülelnünk. Az interjúalany elkottyantotta, hogy a kártyák kézbesítésére a Román Postával kötöttek szerződést. Hány millió euró értékben? Mondta. De erre sajnos nem figyeltem kellő időben! Az az elszólása viszont, hogy ezzel megmentődött a Román Posta a fizetésképtelenségtől – egyenesen mellbevágó.
A „betegsegélyző” rendszer Romániában is a szolidaritás elvén alapul. Ez emberséges, keresztényi eszme. Valós állapotait megtapasztalhattuk, most inkább afelett elmélkedjünk: betegek javára befizetett pénzeinkből etikus-e megmenteni a Román Postát? Mert a kártyarendszer – ab initio – informatikus szaktekintélyek szerint halva született, naiv megoldás.
Hogy a postánál már voltak leépítések, hogy a világhálón történő e-mailezés, a futárszolgálatok és magánposta-vállalkozások (pl. Atlassib) ugyanvalóst lekonkurálták az állami, klasszikus, aranyozott trombitalogós szolgálatot: tudjuk. Aki mégis betéved egy állami postahivatalba, sort kell állnia. A pultok mögött halálfáradt, a szó szoros értelmében kizsákmányolt kisasszonyok vagy már férjes asszonyok/édesanyák végzik az ügyintézést, de a kézbesítő postások is maratoni gyaloglásban pusztítják egészségüket, szerény fizetésért. A dúsgazdag Román Posta (telket vásárolt Kovásznán, hogy luxusszállót építhessen rá!) már a múlté. Szétrabolták!
De sebaj! Itt ugrik be egy friss örömhír: tervezik a Román Posta „kiárusítását”. Egy belga fél komolyan érdeklődik. Nos, sajtószabadság ide vagy oda, igazi stratégiai huncutságokat nem szoktak az „istenadta nép” orrára kötni. Demokráciánkban a polgár alulinformált, egyetlen fegyvere a logika. Felvethetjük tehát a szemtelen kérdést: vajon amiatt sürgős a kártyarendszer bevezetése (vagyis a posta megmentése a fizetésképtelenségtől), hogy az utóbbit a közeljövőben belgáknak eladhassák? És mire szándékozzák elpancsolni a bevételt? Mert eközben fizetésképtelenné vált kórházak személyzete hippokratészi becsülettel gyógyítja a betegeket, pedig sem fizetésre, sem ebédjegyre nincs fedezetük. (Lásd Kézdivásárhely!)
És ha nyélbe üttetik a postavásár, a jóhiszemű belgák vajon a „Aranytrombita” becsülete mögött dolgozó szekus személyzetet is megvásárolják? S ha azt nem sikerül a belgák nyakába varrni, akkor a Román Hírszerző Szolgálat sürgősen előrehozott „tartalékba” vonulhat? Nyugdíjalapra fizetett összegeink terhére? Mert a Román Posta mögött igenis, lapulnak „háttérmunkások”! Hogy már ötven évvel ezelőtt, de a Csau-világban is a külföldről érkező leveleket/csomagokat felbontották és átvizsgálták (meg is lopták, mert lehetett), azon ne csodálkozzunk. De hogy EU-tagságunk közepette a postai küldeményeket ma is „valagásszák” (bocsánat a kifejezésért), az felháborító! Két könyvet küldtem Budapestre. Három hétbe telt, amíg oda csúsztak-másztak! Felszagga­tott, átvizsgált csomagolással kapták kézbe a címzettek! Én három PRIORITAIRE – ELSŐBBSÉGI (!) borítékolású könyvet kaptam cserébe. Két hétbe telt, amíg ideértek, következetesen felszaggatva. Jóérzésű román postai dolgozók a legutóbbi küldeményt – amint a mellékelt fotón látható – két befőttkötöző gumival „átölelték”, nehogy a felcímzett boríték elkallódjék! (Nem tudták volna kézbesíteni a tartalmát.)
Ide süllyedtünk „levéltitok”, illetve „betegsegélyző” dolgában?