Tíz állomásos erdélyi koncertkörútján november második felében Kézdivásárhelyen, Zágonban és Kovásznán lép színpadra Tamás Gábor Svédországban élő, kolozsvári származású zeneszerző és énekes. Játsszuk el újra! című lemezét mutatja be, amely válogatás az utóbbi hat-hét év legsikeresebb dalaiból, de tartalmaz néhány új szerzeményt is. A turné előtt az alkotómunkáról, a fellépésekről, a kihívásokról kérdeztük.
– Tamás Gábor húsz esztendővel ezelőtt tért vissza az erdélyi színpadokra, emiatt nevezi a jelenlegi koncertkörutat jubileumi turnénak, amelyet november 11-én Alsóboldogfalván indít, bevételét pedig a rugonfalvi árvaház javára fordítja. Nem ez az első karitatív fellépése, ezúttal miért éppen Rugonfalva?
– Amikor megszűnt a holtmarosi árvaházzal az együttműködésem, új lehetőséget kerestem, és ebben jó barátaim, az Oslóban élő Ilyés házaspár segített, akik szinte egész életüket a karitatív munkának szentelték, így esett a választás a rugonfalvi árvaházra. A rendezők a koncertet azért szervezik Alsóboldogfalván, mert ott megfelelőbb a terem. Karácsony közeledtével csodálatos érzés, hogy hozzájárulhatok a gyermekek megajándékozásához.
– Zenészként, énekesként három Tamás Gábor van: zeneszerző, előadó és lemeztulajdonos. Hogyan viszonyulnak egymáshoz a fellépések, a lemezek és maga az alkotás? Melyik okoz nagyobb örömet, elégtételt?
– Tulajdonképpen ezeket nem is lehet elválasztani, hiszen először van az alkotás, ezt követi a lemezbemutató koncert és a „kötelező” lemezbemutató turné. Őszintén szólva, mindenik lépcsőfokát szeretem ennek a folyamatnak. Imádom a stúdiómunkát, hiszen olyan, mint a szobrász munkája, formálódik, alakul, majd megszületik egy szép dal, amelyet remélhetőleg kedvel majd a közönség is. Természetesen a közönséggel való találkozás mindent felülmúl. Amikor a közönség úgy fogad, mint például augusztus 19-én a Kolozsvári Magyar Napokon, ahol több mint húszezren voltak a koncerten és énekelték a dalaimat, azt az érzést semmi nem múlja felül, olyankor érzem azt, hogy megért minden fáradságot és áldozatot.
– A legutóbbi két lemez, Az óra jár és a Szeresd az életet című album kifutotta-e pályáját, van-e még mondanivaló általuk? Lehet-e megelégedni a régi sikerekkel? Van-e kedvenc lemez?
– Tulajdonképpen nincs kimondottan kedvencem, hiszen mindegyik lemez kedves nekem, és mindegyikhez gyönyörű emlékek fűznek. 1994-től minden páros esztendőben megjelenik egy új lemezem, és ezt megszokta tőlem a közönség, ezért várják. Az az előadóművész vagyok, aki nem szeret hátradőlni a régi sikerekkel, hanem mindig keresem az újat, az új kihívást, a megújulást.
– Mégis, a legújabb lemez egy kicsit visszatérés a régebbi dalokhoz, bár újakat is tartalmaz. Az erdélyi turnén lesz-e élő hangszeres kíséret, lesznek-e meglepetések?
– Meglepetések mindig vannak. A válogatásban óriási szerepet játszik a közönség, hiszen a koncertek alkalmával érzi az énekes, hogy melyek azok a dalok, amelyeket a legjobban kedvel a hallgatóság. Persze azért az énekesnek is lehetnek kedvencei, azok is felkerültek a dupla cédére. A zenei kíséret egy része élő, egy része hanghordozóról megy, én viszont, mint mindig, élőben énekelek.
– Egy korábbi beszélgetésben azt mondta, zenei misszionáriusnak érzi magát, aki örömet kíván szerezni az embereknek. Ezt most is így érzi?
– Ha ezt nem érezném így, és nem éreztem volna így az elmúlt évtizedekben, akkor már rég abbahagytam volna. Ezt csak alázattal és meggyőződésből lehet csinálni, ha nem így teszel, azonnal megérezné a közönség. Az, hogy szinte minden koncertemen telt ház vár rám, kötelez. A közönség azért tér vissza, mert tudja, hogy mindig valami újat és szépet kap. Ez a szeretet visz tovább és ad értelmet a folytatáshoz.
