Több mint fél évszázaddal ezelőtt, 1961 őszén ismertem meg, amikor a kinevezésemmel a zsebemben a rajoni főorvosnál jelentkeztem. Az irodában még két férfi várakozott rá. Az egyik két fejjel is magasabb volt a másiknál – amint nemsokára megtudtam, Korcság doktor, a másik Sylvester György röntgenalorvos volt.
Abban azonban hasonlítottak egymáshoz, hogy mindketten gondosan félrefésült frizurát viseltek, és a Sylvesteré itt-ott már deresedni kezdett. Abban is hasonlítottak, hogy mindketten végtelenül kedvesen viszonyultak hozzám. Amíg Oprea főorvos érkezett, kikérdeztek, tanácsokkal láttak el. Tehették, mert Korcság doktor éppen akkor kórházigazgató, Sylvester pedig 1959-ig rajoni főorvos volt, s mint ilyenek jól tudták, mi vár a pályakezdő kollégára, hogyan kell dolgoznom, hogy elkerüljem a rám leselkedő Szküllákat és Kharübdiszeket. Sylvester doktor már akkor felhívta a figyelmem egy buzgó rétyi „fülbesuttogóra”, aki az elődömet neki – mint rajoni főorvosnak – többször feljelentette.
Azután, mint röntgenorvossal, még nagyon sokszor találkoztam vele, szeretett társalogni, szellemes megjegyzéseket tenni, mindig mosolyogva. Néha félórákat is elbeszélgettünk.
***
Kézdikőváron született 1929. június 3-án, ahol az édesapja, Sylvester Mihály közjegyző, az édesanyja, Sylvester Mária pedig tanítónő volt. Tehát már második generációs értelmiséginek született, de a falutól még nem távolodott el. Rajta kívül a jegyzőcsaládnak volt még egy kisebb fia, akiből festőművész-rajztanár lett, és egy húga, a későbbi kórházi vegyész.
Elemi iskoláit szülőfalujában, a gimnáziumot 1939–1947 között a kézdivásárhelyi Római Katolikus Gimnáziumban végezte, a brassói Római Katolikus Főgimnáziumban érettségizett. Még abban az évben felvételizett a Bolyai Egyetem Marosvásárhelyre helyezett orvosi karának gyermekgyógyászati szakára.
Az egyetem elvégzése után, 1953-ban Maroshévízre helyezik rajoni főorvosnak, ahol radiológusként is volt alkalma dolgozni. Itt nősül meg 1955-ben, feleségül véve Sylvester Mária könyvelőt. Még ebben az évben közelebb kerül szülőföldjéhez. Sepsi rajonban lesz főorvos. Itt is bejár a radiológiára, aztán 1959 őszén lemond a főorvosságról, és radiológiai szakra vizsgázik. 1961-ben elnyeri a szakorvosi képesítést.
Szakorvosként a járóbeteg-rendelőben (poliklinikán) végzi a betegellátást. Főnöke és tanítómestere a klinikai múlttal is rendelkező dr. Papp Endre, akinek ekkoriban sikerült szereznie egy két munkahelyes Medicor röntgengépet, amellyel aránylag eredményesen lehetett dolgozni. Munkáját szakértelem és igényesség jellemezte. Ennek tulajdonítható, hogy a leírt eredményeket vagy a filmeket mind a kórház orvosai, mind a körorvosok biztos alapnak fogadták el. A továbbküldött betegekkel magasabb besorolású kórházakba, klinikákra került eredményeit az ott dolgozó orvosok is komolyan vették és elfogadták. A szakmai munkássága során előforduló eseteket a helyi OTT gyűlésein ismertette külön vagy munkatársaival együtt.
1972-ben leteszi a főorvosi vizsgát, s dolgozik 1989. december 1-jei nyugdíjaztatásáig. Kezdetben rövid ideig egyedül, majd nemsokára dr. Cornel Jacobbal váltásban végezte a vizsgálatokat.
1976-ban Bukarestben 10-es minősítéssel röntgenterápiás továbbképző tanfolyamot végez.
Jól végzett munkájáért kitünteti a Vöröskereszt szervezet és a sepsiszentgyörgyi kórház vezetősége. A legnagyobb kitüntetést azonban egész életében a betegek bizalma és szeretete jelentette, amit megnyerő modorával érdemelt ki. A szakma iránti alázattal és a betegei iránti tisztelettel és szeretettel dolgozott.
Ez a szeretet lengte be családi életét is. 1958-ban megszületett első kislánya, Mária, 1963-ban pedig Éva. A sepsiszentgyörgyi elemi és középiskola elvégzése után Mária Jászvásárban textilmérnöki szakot végzett, Szászvásárba kapott kinevezést, férjhez ment, és ma is ott él. Egy gyermeke van, aki már egyetemet végzett. Éva lánya a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen végzett, intenzív terápiás szakorvos lett, később ugyancsak orvos férjével együtt Franciaországban telepedett le. Egy egyetemista gyermekük van.
***
Sylvester doktor falusi származása meghatározó volt életében, megmaradt a természet szeretete, a családban látott foglalkozások iránti vonzalma. Kertészkedett, méhészkedett és igen nagy kedvteléssel barkácsolt. Amikor eljött az ideje, hogy családi házat építhetett, azt az ő elképzelései szerint tervezték, maga volt az építkezés irányítója is.
A hatvanéves korában történt nyugdíjazása után tovább dolgozott, előbb régi munkahelyén, majd 1992 és 1995 között Baróton, hiszen sohasem szeretett tétlenül ülni, és a mesterségét is nagyon szerette.
Betegsége gyorsan és alattomosan tört rá. Éppen Franciaországban élő lányánál volt látogatóban, majd hazatérve az ötvenéves találkozóra készült, amikor hirtelen soványodni kezdett, majd besárgult, aminek oka hasnyálmirigyfej-daganat volt. Az a betegség vitte el, amelynél annyiszor állított fel radiológiai vizsgálattal differenciál diagnózist.
2003 novemberében hunyt el, hamvai sepsiszentgyörgyi temetőben nyugszanak.
